Utolsó simítások

A közel egy mázsa kő, ami egyébként csont, hús, zsír, idegek, meg csillag, meg zuhan: félig kész mű az is. Meztelenül sétálgatsz az utcán, de nem tudod. Kiadod, elárulod, mielőtt megvalósul, tehát sohase készül el. Csak a sebessége fokozódik, csak a félelem, hogy becsapnak. S minthogy becsapnak, pillanatonként elvégzed az utolsó simításokat. Ítélkezel. Könyörtelenebbül, mint a gravitáció. Ártatlanul, mint a kizökkent vattacukorgép.