Folyamat

Mire megérik, megkeseredik, csökönyös kis halálból néz ki, hallgat, mint aki tud valamit, de fölösleges kibeszélni. Isten, aki a redőnyben lakik, leszalad, hogy közelről lássa, de már magának se hazudik, nemet int a világosságra. Megérintik, mint süket a vakot, s a bőre sem megy lakomába, csak áttöri a padozatot, mikor formáját megtalálja.