A közepe
|
Tőzsér Árpádnak
| Állnak az ajtóban. Törött |
| nem fér bele, az nincs. Itt a |
| közepe, mondják, s ilyenkor |
| elérzékenyülnek, ki-be lehet |
| járkálni köztük, összébb lehet |
| préselni őket. Húsz éve? Ötven? |
| azt hiszi, mennek. Aki kívül, |
| átcsörtet rajtuk. A szüleiket |
| a küszöbön temetik el. A gyerekeik |
| oda járnak haza. Az ajtószárfa, |
| mint a családi biblia előzéklapja, |
| teleírva nevekkel, dátumokkal. De ők |
| a sorok között olvasnak. Ki ezt, |
| gyanakodva nézik. Az Isten |
| kamerákkal figyelik egymást. Ha |
|
|