Hideg és nyirkos

A békákat el kellene engedni, hátha erre köröz a gólya, hátha lenyeli őket valaki, hátha királyfivá változnak. Ne játszd az elszánt szerencsétlent, aki mindig tudja, hogy mit csinál. A hideg és nyirkos erszények fölfelé gurulnak, a horizont magától besötétedik. Ha    lehajtod a fejedet, megered az eső, nő a fű, kitágulnak a repedések. Ha benn tartod a levegőt, emelkedik az akvárium, a nehéz szavakat is ki lehet ejteni. Ha a szomorúságra azt mondod, homorúság, pislant a tejút, működés közben látod a csigolyáidat. Érzelem nélkül átölelheted a világot. Miért az undor, az örökös készenlét, a karika másik vége, ha nem forog? A remény, hogy a plasztikai műtét után az arcbőr belső oldaláról is eltűnnek a rücskök? Kié a csapda, hogy megszűnik a kiszolgáltatottság, ha beszélsz róla, elugrálsz előle?