Nem férek el

A csalódásból jégdara esik, fekete lábú madarak csipegetik a guruló vizet. Nem férek el a papíron. Ha azt mondanám, hogy tavasz van, nagyot nevetnél. Pedig mindegy. Az érzelem hatalmasabb az észnél, a leszakadt ég mint a fölfordult teaszűrő, borul rá a legszebb évszakra is. Ki ivott és mit?, szaglásznak az időjárás-jelentők. Hova lett a tealevél?, ki eszi  ollóval a salátát?, kutakodnak a főszakácsok. Olyan súlyos, ami legalul összegyűlik, hogy csak az élő szervezet bírja ki, a nehéz elemek kettéhasadnak, a tollpihe kiszáll a teaszűrő lyukain. A csillagászok elszégyellik magukat, új galaxist jelentettek, pedig csak megállt a lélegzetem, ráz a hideg, elfogy belőlem a magyarázat. Össze kellene söpörnöm, amiből mindig ott marad valami, közölnöm kellene veled, hogy jól vagyok.