Világméretű

Éjjel a falak megrepednek. Új kocsmák türemkednek ki az utcára. Új országok csúsznak délebbre. A toronyóra kettőkor elüti a hármat. Aki azt képzeli, hogy máris nappal van, közel jár az igazsághoz. Ha fölkelsz és kiülsz a járdaszegélyre, tanúja lehetsz a világméretű kiegyenlítődésnek. Egybefüggő piszkos víztükör az égbolt. Csak itt-ott csillan meg benne a tű. A székek leláncolt bolygók. Térdelnek, üzekednek a vaksi gravitációban. A részegek, csak ők suhannak ki-be súlytalanul. Egy ablakban mintha Kosztolányi Dezső állna, de becsukják. Nézel, elszégyelled magadat. Semmi pátosz, megilletődés, áhítat. Annyi lelkesedés sincs benned, mint a kutyában, amelyik most kapta el a saját farkát. Szeretnél visszaaludni.