Világméretű
| Éjjel a falak megrepednek. Új |
| kocsmák türemkednek ki az |
| utcára. Új országok csúsznak |
| kettőkor elüti a hármat. Aki |
| igazsághoz. Ha fölkelsz és |
| tanúja lehetsz a világméretű |
| kiegyenlítődésnek. Egybefüggő |
| piszkos víztükör az égbolt. Csak |
| itt-ott csillan meg benne a tű. |
| A székek leláncolt bolygók. |
| Térdelnek, üzekednek a vaksi |
| gravitációban. A részegek, |
| súlytalanul. Egy ablakban mintha |
| Kosztolányi Dezső állna, de |
| becsukják. Nézel, elszégyelled |
| megilletődés, áhítat. Annyi |
| lelkesedés sincs benned, mint a |
| kutyában, amelyik most kapta el |
| a saját farkát. Szeretnél |
|
Milyen állat?
| Az ásítás mélysége? A kilincs |
| magassága? Melyik idő nagyobb? |
| Túlélhető-e, ami nem mérhető? |
| miért lép rá a kulcslyukon |
| kiszökő lélegzetre? Kinek jó, |
| külön-külön élhető át, hogy a |
| tolerancia erőszak nélkül |
| megvalósíthatatlan, hogy a |
| szeretet csupán levegőhiány? |
| Miért a bűn vagy a bűn képzete |
| kapcsol össze a legerősebben? |
| Milyen állat a befejezett |
| műítész, aki nagyokat ugrik a |
| csúcson, s a testére rajzolt |
| Mi a különbség az elszánt |
| hitvalló között? Ha nem tudsz |
| dönteni, ki hiszi el, hogy |
|
Nem férek el
| A csalódásból jégdara esik, fekete lábú |
| madarak csipegetik a guruló |
| vizet. Nem férek el a papíron. Ha azt |
| mondanám, hogy tavasz van, nagyot |
| nevetnél. Pedig mindegy. Az érzelem |
| hatalmasabb az észnél, a leszakadt ég |
| mint a fölfordult teaszűrő, borul rá |
| Ki ivott és mit?, szaglásznak az |
| időjárás-jelentők. Hova lett a |
| tealevél?, ki eszi ollóval a salátát?, |
| kutakodnak a főszakácsok. |
| ami legalul összegyűlik, hogy csak az |
| élő szervezet bírja ki, a nehéz |
| elemek kettéhasadnak, a tollpihe |
| kiszáll a teaszűrő lyukain. A csillagászok |
| galaxist jelentettek, pedig csak |
| megállt a lélegzetem, ráz a hideg, elfogy |
| belőlem a magyarázat. Össze kellene |
| közölnöm kellene veled, hogy |
|
Rododendron
| Zavaromat nem tudom leplezni, |
| bóklászik bennem, el kellene |
| elvirágzik és kiültetik a |
| fölfalja a szemével, tehát |
| mutatkoznom, okosakat kellene |
| önkéntelenül zavarba hozok |
| telik meg a szoba, s elég egy |
| meggondolatlan mozdulat, egy |
| elejtett virágszirom, egy |
| végzetes önreflexió, hogy |
|
Pontkristály
| Valaki letesz valamit. Valami |
| nehezet. Vastuskót? Követ? |
| Csak azt látod, hogy lassan áll föl. |
| S mintha intene, hogy folytasd. |
| Mit? Miért ez ugrik be, mint |
| sípcsontba a lift, hajtövekbe az |
| elakadás? Kinek mi köze a |
| fantáziádhoz? Miért szakad a film, |
| amit hirtelen elindítasz? |
| Elbambultál? Tilosban jártál? |
| Pillanatig (évmilliókig?) |
| te voltál ő? Ki? Elfértél valahol, de |
| nem maradhatsz ott? Miért? |
| Miért most találod ki, amire |
| emlékezel? Honnan a kiterjedés, ha |
| Megfagyott szó a repedésben? |
| Légypötty az ablaküvegen? |
| hozzá kell adni, ami nincs, ha |
| bűnbe estél, de szükség van rád? |
| belekapaszkodhatsz a mozdulatba? |
|
Azelőtt
| A zajnak, ami a kipufogógázzal |
| bepöndörödik az ablakon, fekete |
| kutyaformája van. Lefekszik a |
| szőnyegre. Néz, hogy tényleg |
| nem tudod csinálni tovább, |
| amit éppen. Aki a menekülésedet |
| (megmentésedet?) intézi, sohase |
| mutatja meg a képét. A kezed, |
| a szemed, a füled, az orrod, a |
| képzeleted szól vissza, miután |
| elindult már, hogy mi lesz. Igen, |
| most a nyelvedet, a nyelved |
| hegyét kell összecsomagolni, |
| vinni utánuk gyorsan vagy |
| bekenni valamivel. Hirtelen |
| nagyon ég. Egy szem tüzes eper a |
| szádban, döbbensz rá, miközben |
| lenyelnéd vagy kiköpnéd, azazhogy |
| eltűnsz benne, mint a világ az |
| ősrobbanásban. S hogy mi volt |
| azelőtt? Nos, ez az. A titok, |
| a méreg a nyugtatóban rögtön |
| hiába hunyod be a szemedet, |
| ugyanott nem folytathatod már. |
|
Hideg és nyirkos
| A békákat el kellene engedni, hátha |
| erre köröz a gólya, hátha |
| lenyeli őket valaki, hátha |
| királyfivá változnak. Ne játszd az |
| elszánt szerencsétlent, aki |
| mindig tudja, hogy mit csinál. |
| A hideg és nyirkos erszények |
| fölfelé gurulnak, a horizont |
| lehajtod a fejedet, megered az eső, |
| repedések. Ha benn tartod a |
| akvárium, a nehéz szavakat is |
| ki lehet ejteni. Ha a szomorúságra |
| pislant a tejút, működés közben |
| látod a csigolyáidat. Érzelem nélkül |
| Miért az undor, az örökös |
| készenlét, a karika másik vége, ha |
| nem forog? A remény, hogy a |
| plasztikai műtét után az arcbőr |
| megszűnik a kiszolgáltatottság, ha |
| beszélsz róla, elugrálsz előle? |
|
Tele a völgy
| Sűrűsödések, ritkulások, a vér |
| visszakiabál a csontnak, de |
| A szökőkútból meztelen ludak |
| nyújtogatják elveszett nyakukat. |
| Nyálzik szeptember vége, mint a |
| kérődző tehén, még egyszer |
| megrág mindent, még egyszer |
| ugyanabba a lyukba látni. |
| szikla peremén, a tíz ujjában |
| akkora a kritikus nyomás, hogy |
| űrállomással. Tele a völgy |
| utolsó szalmaszállal. Ragyog a |
| pacsirta torka. Lüktet az ég, |
| mint a nyelőcső. Elég egyetlen |
| könnycseppet ejteni, s máris |
|
A hátán viszi
| Hány kijárat van? Kettő? Öt? Egy sincs? |
| Csak a huzat és a kényszerképzetek |
| közlekedhetnek menetrendszerűen? |
| Ki írta ki, hogy ha reggel lesz, |
| ollóval, bicskával, beretvával vagy |
| tojással a fenéken ajánlatos fölkelni, |
| mi több, legcélszerűbb az ágyban maradni? |
| Ki hízeleg, hogy az ujjaidból, mint |
| mozaikképet összerakhatod a tenyeredet, |
| nézegetheted, beleköphetsz, ökölbe |
| szoríthatod, de ne merj dönteni, mert |
| két kazalban egyszerre hiába keresed |
| ugyanazt a tűt? Kinek jó, ha az egyik |
| lábadat a másik után rakva elindulsz, s |
| követed a fölötted lakó mozgását, aki |
| egy hete vett fatalpú papucsot? |
| Mindegy, hogy a penetráns zokni a |
| szagos misére vagy a tegnapi |
| felolvasóestre emlékeztet? A csiga |
| akkor is a hátán viszi a házát, ha |
| menekül? Az ördög átjáróházban lakik? |
| Az Isten benned? Ha gondolkodás nélkül |
| lenyomod a kilincset, lehet, hogy |
| kinyílik az ajtó, s ott állsz a tükör előtt? |
| Vannak helyzetek, amikor a szó még |
| azonos a jelentésével? Emberek, akik |
|
A közepe
|
Tőzsér Árpádnak
| Állnak az ajtóban. Törött |
| nem fér bele, az nincs. Itt a |
| közepe, mondják, s ilyenkor |
| elérzékenyülnek, ki-be lehet |
| járkálni köztük, összébb lehet |
| préselni őket. Húsz éve? Ötven? |
| azt hiszi, mennek. Aki kívül, |
| átcsörtet rajtuk. A szüleiket |
| a küszöbön temetik el. A gyerekeik |
| oda járnak haza. Az ajtószárfa, |
| mint a családi biblia előzéklapja, |
| teleírva nevekkel, dátumokkal. De ők |
| a sorok között olvasnak. Ki ezt, |
| gyanakodva nézik. Az Isten |
| kamerákkal figyelik egymást. Ha |
|
Idő előtti
| Ritmuszavar. A gyöngyszemen |
| nem fér át a kavics. Sárkány |
| zuhan be a bordáid közé. Mély |
| csapkodja a kaput. Úgy tűnik, |
| ugranál le a magasház tetejéről, |
| éreznéd a szárnyaidat. Ha |
| vesztenél el valakit, végleg |
| buborékok a szádon. A szó, |
| mint az idő előtti szívdobbanás. |
| ültet le a küszöbre. Nézed a |
|
Hátrafelé
| Gyógyszeres dobozok, jelzőtáblák a |
| mocsárban. Nézi. Szájáig ér a |
| kéngáz buboréka. Kibírhatatlan. |
| összehányná a cementlapot, |
| szólal meg a telefon. Talán a |
| miatyánkot mondja. Talán az |
| hogy vagyunk. Talán a kakas |
| beleőrül az ilyenbe. A parlament |
| futball-labdát. Minden irány |
| megemelkedik. Egyetlen kígyó |
| tojásból. Magasra tartva a fejét, |
|
Boldogan lebeghetne
| Most arra gondol, hogy talán csak |
| a láda egyik sarkából a másikba, |
| az alsó polcról a felsőre, |
| a nyelve hegyéről, a torkából, |
| a nyakizmaiból, a derekából a |
| jobb karjába, a bal karjába, a |
| „lemegy alfába”, s olyan nehéz a |
| teste, hogy belenyomódik a |
| földbe, s ahonnan, ha az agyát is |
| „lengedi”, néha azt képzeli, hogy |
| vissza se tér már. Ha oda |
| átpakolná s ott hagyná, amikor |
| „feljön”, úgy, hogy a karjában, |
| a lábában sem érezné aztán, |
| s ha mégis, akkor oda-vissza |
| folytatná, mindaddig, amíg |
| el nem veszne a mozdulatban. |
| Igen, egy hajszál választja csak el |
| a fájdalmat a fájdalom nélküli |
| súlytalanságtól, amelyben |
| boldogan lebeghetne, ha ez is |
| nem csak utólag jutna eszébe. |
|
Borostyán
| kerítés. Mindig két kutya kerget |
| egy nyulat. Vagy több. Csomag, |
| kabát, önbecsülés, öntudat |
| elhajigálva. Csupán a közönség |
| elfordulnak, egybemosódnak, talán |
| nincsenek is már. Ahol a cél |
| ugyanazt a távot futja, csak a |
| saját órájával méri az időt. |
| Most éppen megered az eső. A hó? |
| Valaki bepattan a sokmilliós |
| autójába, elviharzik. Arrébb |
| kellene tenni a horizontot. |
| Legalább fölfelé lehessen látni. |
| Látni? Nézni! Országos méretű az |
| álmennyezet. Ha megtelik a szemed, |
| rögtön a padláson érzed magadat. |
| Ha lehajtod a fejedet, a cipőd |
| orrában. Sajog a lábad ujja, de |
| kerítésbe. Az észnek semmi köze a |
| boldogsághoz. Mondod. Csak |
| betakarja a repedéseket, mint a |
|
Repülni akar
| Szétfröccsent szurokdarabok, |
| varjak a vetésben, valaki |
| bitument forral, beereszti a |
| elevátorok, s visszahullik, |
| beül a melledbe, fölhúzza a |
| térdét, repülni akar. Van egy |
| úgy érzed, sikerül neki, de csak a |
| bitumenfőző borul oda, csak |
| folyamatosság. Gyerekkorodban |
| karóba húzott kukoricacsővel |
| kapták be a cérnára fűzött szemet, |
| hiába hessegeted őket, vissza- |
| beteg szív. Mire a szurok |
|
Világsó
| Péntek. November. Országos eső. |
| Mint mikor a macska bevizel, de |
| nem lehet átmenni a másik szobába. |
| Azt álmodja, hogy tol valamit egy |
| talicskában, s hangot hall: „Mielőtt |
| kiöntenéd, hintsd be világsóval”. |
| Azelőtt voltak évszakok. Hónapok. |
| Hetek. Jött a nap, belemártotta az |
| ujját a kávéba, csettintett, s |
| fönt volt az égen. Tudni lehetett, |
| hogy a szomszéd utcában is |
| reggel van. Ha egy nagy fenék |
| eltakarta, minden sarokban |
| sötét lett. Bár néhol sötétebb. |
| Aki hitt, azt szerették az |
| érzékszervei. A lélegzeten át is |
| közlekedhetett. A pincebogár |
| elsorolta a hét napjait. A növények |
| nem foglalkoztak politikával. |
| A macskapiszkot homokkal, |
| söprűvel, lapáttal, az álmokat |
| legyintéssel takarította el. |
| Idő volt, tér volt, ceruza, papír, |
| járda, esernyő, amit akarsz. |
| Világsó is volt. De mi az?! |
|
|