Mint a madárszárny
|
Fodor Andrásnak, odaátra
| Egy héttel a halálod után a |
| lepecsételt Balatonban. Piszkos hab |
| minden a tiéd. Fölizzott pléhdoboz |
| a pillanat. Csurog belőle a |
| vízszintes szavak a tájban. Az ég |
| fölemeli őket, ledobja. Ha |
| megszólalnál, mint a madárszárny |
| Berényiek? Tótiak? Buzsákiak? |
| A fonyódi kabinosnő, akivel |
| utoljára beszéltél? Nem tudom, |
| kik ezek, de mind ismernek. Az |
| unokámnak te is örülnél. A legtöbb, |
| amit adhattál, a visszakötött |
| másik vége volt. A családias |
| végtelen. A lehetetlen a cseppben. |
| Indiák? Árkádiák? Az univerzum egy |
| diófa alatt is bejárható. Csak a |
| naphoz kell kifeszíteni a vitorlát. |
| áthúzni a kötelét. A többi |
| bennünk van. Vagy nincs. Nagyon |
| itt vagy még. Aki a pecsétet feltöri, |
| jól teszi, ha előbb imádkozik. |
|
|