Sirató

Csorba Győző halálakor
Két hete még…egy hete még…tegnapelőtt…még
tegnap is…miért a perc?…mért hittem el?…
hogy legalább…hogy lesz erőd…hogy akkor is…
mióta már?…szemközt vele…hogy akkor is…
hogy annyi csak…hogy járni csak…a táncokat…
Dávid király…az Úr előtt…egyre vadabb…
ugrásokat…iktatni be…amennyire…tőled telik…
de reggelig…de estelig…mert látja ő…
mert tudja ő…hogy tested is…hogy lelked is…
hogy hála-tánc…jaj, istenem…
Két hete még…egy hete még…tegnapelőtt…még
tegnap is…még akkor is…hogy tetszik-e…hogy
olyan-e…hogy vége, de…mért hittem el?…hogy
ugyanaz…hogy könnyeid…mögött a nap…hogy
béna vagy…hogy néma vagy…de megmaradsz…de
megmaradsz…jaj, istenem…miért a perc…hogy
vissza se…előre se…hogy nem felelsz…hiába
vagy…csak torkodat…csak megszakad…s ők is,
akik…szeretteid…csak szemedet…csak álla-
dat…hogy megmered…az egyszer egy…a végte-
len…a semmi se…a minden a…s többé soha…
többé soha…
Két hete még…egy hete még…tegnapelőtt…még
tegnap is…még akkor is…új könyvedet…hogy
s mint legyen…milyen legyen…külsőre is…
még abba is…és néha csak…hogy fojtogat…
és tétován…hogy úgy se már…és mintha csak…
egy éve még…öt éve még…hogy mennyi szép…
s talán, talán…hisz förtelem…hogy itt a vég…
s hogy semmiképp…s hogy semmi kép…
arról, miért…miért? miért?…jaj, istenem…jaj,
istenem…
Két hete még…egy hete még…tegnapelőtt…még
tegnap is…minden szavad…gyémánt szavad…
folytatható…tetézhető…szándék s erő…függ-
vénye volt…parányok és…galaxisok…ujjad he-
gyén…sütött a hold…ma meg, ma meg…jaj, is-
tenem…vérző szegek…földek, egek…feszítenek…
hiába ész…nehézkedés…győz az egész…győz az
egész…ősrobbanás…utáni csönd…mindent el-
önt…a fönt, a fönt…csupán a mű…tudom, tu-
dom…a kő alól… a fű alól…s jönnek, ha majd…
az asszonyok…hogy nem vagy ott…hogy nem
vagy ott…és látnak itt…és látnak ott…és élni
fogsz…és élni fogsz…de most, de most…jaj,
istenem…isten veled…isten veled…
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]