„Egy istent kellene csinálnom”

Előbb a mért most mennek el,

aztán az itt-ott tegnapi,

s egyszer csak nincs mit mondani,

minden örök, minden közel.

Fent a válogatott kövek,

lent a szobrok forgácsai.

Jaj, de kellene valaki,

jaj, de semmi, hogy hihetek.

Miért vigasztal, aki meg?

Miért rajtam a bádogok?

Csak azt akartam tudni, hogy.

S ha nincsen, hogy akkor minek?

Mintha az ég s az ég között.

Mint egy asszony, mint az anyám.

Mintha semmi se volna rám.

Csak meghalok, csak megszülök.

Jaj, aki időt és teret.

Jaj, sós és nehéz, mint a könny.

Jaj, miért, hogy külön-külön?

Jaj, mért ragyog, ha nem lehet?