Mintha a függönyön aki átlát

Csak ami összegyűlt, ami szétment, azok halnak bele, akik éltek. Csak akik azt hiszik, megmaradnak, lesznek rabjai a pillanatnak. Nagy a csönd, temetnek, vihar készül, szavakat keresek menedékül. Járok a szemekben, mintha semmi, de a halottat el kell temetni. Mintha a függönyön aki átlát, kicsit arrébb tenné a keresztfát. S menne a dolgára, ahol minden, minden azért van csak, hogy keringjen. Azért, hogy a szerdára csütörtök, beleszólhassanak régi költők. S amíg a göröngyök földübögnek, legyen széle-hossza az időnek.