Még kiderül, hogy te, hogy te meg én

Egy József Attila-sorra Mintha autón vízzel teli kádat. A tudománynál több a lelemény. Jobb befürödni már az elején, mint csuromvizesen futni utánad. Friss fenyőhabbal mostam meg a hátad, de te azt dúdoltad, nincsen remény. A dallam nem változtat szövegén. Hova tegyem a csöpögő ruhákat? Tele van képtelenséggel a század. De hát mindig, mindent a tetején? Még kiderül, hogy te, hogy te meg én, hogy az egész a mi lelkünkön szárad. Lehetett volna másként? Van bocsánat? Ki dönti el, hogy mi a költemény?