Lopott madár

Az út megeszi az utat, csak a vége lóg ki, azon kell (kellene) elindulni. Hosszában kettészelt kígyó az árnyék. Meg-meg- rándul, mint a percmutató. Ilyen nincs. Csúszik ki a szádon. Lépnél, de mindig elmozog. A tapasztalat, mint a tanító bácsi, ül a kilométerkövön. Tízóraizik. Az ösztön, mint lopott kalitkában a lopott madár, ide-oda ugrál. Kalitkájával együtt. Ez az a pillanat, amikor megérkeztél? Hová? A közös ihlet évszázadonként egyszer ha magával sodor, s azt is csak akkor tudod meg, ha emlékezel. Mind okosabbak. Újra meg újra feltalálják az örökmozgót, aztán eltűnnek, mint árvalányhajban a mezei egér. Mit veszíthetsz? Ha beszélsz róla, nehezen is elférsz magadban.