El-elképzelem a falansztert

S hogy verset írni megint flanc lett, el-elképzelem a falansztert. Ülnek sorban a bolond költők, gőzölög előttük a pörkölt. S miközben tele lesznek nyállal, telnek a raktárak széklábbal. Jár-kel köztük a felvigyázó, ragyog mint, mintha lenne rá szó. Valaki köp egyet, de annyi, úgyis közösen kell felnyalni. S amott már kilenc csók a forgács, sőt, ráadást is kér a zord ács. Ezek meg itt csupán nagyolják, merthogy a székláb, s hogy azannyát. Mi lesz, ha lángra kap a szikra, s rímelni kezd a lik a likra? Mi lesz? Mi lenne? Csak-csak esznek. Ha meg nem, hát az lesz a vesztek.