Ahogy még

Ha csak egy hajszálon, egy hajszál belsejében, ha csak a külső és a belső közötti villanásban, a nincs is leszakadt partdarabján, a mindent visz a sodrás szavakká betűzésében, tétova elsuttogásában, ha csak figyelve a zúgásban elvesző hullámra, amiben utoljára látható még, ahogy megy szét millió felé, s ahogy még mintha együtt, hogy a szorítás mintha lüktetés, az elengedés mintha kötélen, s mintha még minden szikrában annyi nehézkedés lenne, hogy visszahullik, visszakényszeríthető, s csak a széle, a legtávolabbi, a leginkább önmaga már, a mindenáron szökni készülő, csak az nincs többé sehol, s mintha a leghosszabb, a legmélyebbre kapaszkodó gyökér, a sejt magja szakadna ki vele … ha csak egy hajszál emlékében, ahol te döntöd el, mikor.