A szeme, szája, az orra, füle

Mint a távoli csillagra kitett, várja a múltból jövő jeleket. De amit észlel, csak gyanús zörej, azt is egész testével fogja fel. A szeme, szája, az orra, füle, külön-külön mered a semmibe. S ha egy vak részecske beléakad, egyik sem riasztja a másikat. Erőlködik, mind egyedül akar lenni a felszámoló hivatal. Amire a többivel képtelen, eljátssza, hogy miért igen, ha nem. Hogy ahány irány, annyi az idő, s nem a múlt a ma, hanem a jövő. Hogy mint a táguló gömb belseje, a pillanat száll millió fele. S amire vár, a szökött hintaló ott áll előtte, sarkantyúzható. S hol ez, hol az pattan rá, s leesik, s nyalogatja hosszan a sebeit. S amit külön a fül, a száj, a szem, jajgatni, azt még tudnak közösen.