Kocogás egy Ady-sor után

Gyorsabb s rövidebb a lélegzet is, kapkod az ember, ha semmit se hisz. Kicsi országban kicsike a hely, ha kinyújtózol, már terpeszkedel. S mert csak fölfele nyitható a tér, fönn is marad, aki mégis fölér. S mivelhogy a többség se itt, se ott, mindenki sír-rí, hogy lent botolog. Bolond a költő is, azt képzeli, hogy oxigénpalackja van neki. Hogy neki van, s nem lyukas, csak üres, s ha kell, a szellem, az is benne lesz. S megkérdezi még egyszer magyarul: Hát mi lesz ebből tekintetes úr?