Kocogás egy Ady-sor után
Gyorsabb s rövidebb a lélegzet is, |
kapkod az ember, ha semmit se hisz. |
|
Kicsi országban kicsike a hely, |
ha kinyújtózol, már terpeszkedel. |
|
S mert csak fölfele nyitható a tér, |
fönn is marad, aki mégis fölér. |
|
S mivelhogy a többség se itt, se ott, |
mindenki sír-rí, hogy lent botolog. |
|
Bolond a költő is, azt képzeli, |
hogy oxigénpalackja van neki. |
|
Hogy neki van, s nem lyukas, csak üres, |
s ha kell, a szellem, az is benne lesz. |
|
S megkérdezi még egyszer magyarul: |
Hát mi lesz ebből tekintetes úr? |
|
|
|