A börtönben is az első

A börtönben is az első napok, első hetek, a megtöretés, a beleszokás  legnehezebb, csak három hónapot ült, csak fél évet, semennyit, amennyit a kibliben fejen állva is, annyit, mondják az öt évet, tizet s a még többet nagyok, meg akiknek még csak az egy-egy téglája van ott, pedig, amikor az ég egyszerre beszakad, s amíg a föld alól is lassacskán kisüt a nap, a rés az önmagától távolodó fal között, a meztelen, ahogy anyád a világra lökött, a bot, a csat, a fal felé, a nem tudni, mikor, az állatok s a te állat, a beavattatol, a csúcsa ott van, akkor dől el az itt sem, ott sem, a többi ráadás csak, mint világra az Isten, s az ólmeleg, ahogy majd, néhány hetek után majd, hogy aztán évekig ha, hogy akkor is kibírjad, s a többé úgy sosem már, már akkor sem, ha ismét, ha három hónap, fél év, ha szűrödet kitették, s ha halálig kívül már, s ha bent is, kint is könnyebb, és áll a nap az égen, és ég benne a könnyed.