Kerülővel menjünk ma, kedvesem

Mintha beszakadt híd öleli át,

és rövid u-val rövidebb az út,

minden porszem a pillanatba fut,

s végtelen lesz, mert meglátja magát.

Mintha középen millió világ,

s kötik talpára az útilaput,

de lábánál messzebb egyik se jut,

merthogy rühelli a szolgálatát.

S mintha a nap is ugyanarra jár,

s mint tűzbe hajított géppuska-tár,

mint olajos tengerben a madár.

S mintha a víz tükrébe senki sem.

Kerülővel menjünk ma, kedvesem.

Idegen rímek között, csöndesen.