Izzik a szöcske szárnya

Az ágak közt az Isten, néz és szakálla van. Az árnyék, ha megrebben, eléri a hajam. Odébb akartam állni, de ott is ott a fa. Megtörténhet akármi, mindennek van oka. Fölemel, mint a dallam, semmim sincs, csak a nap. Ha elveszek magamban, halálom is lehagy. Mintha fodrásznál ülnék, és belelóg a fény. Érzem  valahány cseppjét, de nincsen több edény. Izzik a szöcske szárnya, imádkozik a por. Mindenki tőlem várja, s magában dobrokol. Ha azt mondom, hogy hoppá, összetörik a méz. S mintha a csönd okozná, megmozdul az egész.