Ott marad

A fal előtt, a falnál, sőt, mintha máris belenyomódva kissé, ahogy a szekrény sarka, amikor költözködéskor, festés után a helyére tennétek, s egyikőtök nem bírja, megbillen a böhöm-nagy bútor, nekivágódik, s a nyoma ott marad, még ha arrébb teszitek is, hogy takarja, s ha nem is érdekel már, csak föl akarsz állni, fölállnál, de hirtelen belenyilall, mintha a hátadat nyomta volna be, arra esett s ragadt volna rá, s csak úgy állhatsz föl, ha a gerinceddel együtt a falat is kinyomod, s ha, mintha a tüdődet röntgeneznék, ráfeszülsz, fölemeled a könyököd, beszívod  mélyen, benn tartod a levegőt s nem mozogsz.