Nyálezüst

A városban, ahol azt hitted, otthon vagy, egyszer csak visszafelé forog a polgármester, a toronyórák egymásra mutogatnak, az arcok lepotyognak a térről, idegenek ölelnek át, velük zuhansz a kőre, sebzett bogarakat eregetsz  a falra, nyálezüst szálakon csimpaszkodsz, előzékenykedsz,  toldozod-foldozod a történelmet, lepedőség,  mondod a pillanatra, mosolyogsz, hogy kihúzzák-e alólad, rád húzzák-e vizesen, akkora a széle, hogy el se látni odáig, akkora a közepe, hogy önmagával takarózik, ki tudja, talán csak arrébb kellene tenned a párnát, talán csak előrébb kellene állítanod az utcaseprőt, talán csak végig kellene bukfencezned a főutcán, talán csak fölébredtél.