Üveg nélküli

Valami rozsdaság, bádogvödör alján a víz emléke, üres, üveg nélküli ablakkeretben borotválkozni, régi társakkal (barátokkal?), mintha létrát akarnál  keresztben átvinni az erdőn, mintha megfagyott, döglött lovon szánkóznál, mintha belöktek volna egy fogolytáborba, ahonnan sohase szabadulsz, pedig oda mehetsz már, ahova akarsz, ugyanaz a vér szárad a kerítésen, ugyanazok emelik szádhoz az ecetes ruhát, ugyanolyan fémtárgyak eszik az oxigént, s ugyanúgy motyogsz, ha azt mondod, rózsaág.