Üveg nélküli
| Valami rozsdaság, bádogvödör |
| alján a víz emléke, üres, |
| üveg nélküli ablakkeretben |
| társakkal (barátokkal?), mintha |
| létrát akarnál keresztben |
| megfagyott, döglött lovon |
| oda mehetsz már, ahova akarsz, |
| ugyanaz a vér szárad a kerítésen, |
| emelik szádhoz az ecetes ruhát, |
| eszik az oxigént, s ugyanúgy |
|
Nevet, alakot
| Kifeszíteni a hálót, a rémeket |
| fejsze, szó, följelentés, |
| női kezekkel álmodni, ahogy |
| megállnak, tovasiklanak, s |
| belemozdul a horizont, ahogy |
| mindenki bemutatkozik, de |
| azonnal elfelejti, s elölről |
|
Minden ugyanoda
| Vasreszelék a papíron, alatta |
| alakzatokat vesz föl, az emlékezés |
| mint az északi fény, ne akarj |
| mesebeli királyfi későn érkező |
| ott áll, vasat ropogtat a |
| könyörtelen, fél fenékkel |
| menj a fenébe, a végbeled |
| nem arra való, hogy egy életen át |
| hagyd a részleteket, a látható |
|
Tojáspor
| A kukacok megosztoztak az |
| fölírták, hogy kijárat, a levegőt |
| magas, hosszú hajú jutott, |
| valamivel könnyebben tekergett, |
| szakállast aprózta, vagy a |
| köpcös kopaszban szlalomozott, mivel |
| mindegyik vízszintesen, s a |
| fülétől a farkáig, azazhogy |
| a combok, a lábszár, még a |
| beleszámított, csak azt nem |
| értették, miért van annyi |
| tojáspor az agyban, vasszeg a |
| szívben, ricinus a belekben, s |
| gyorsabban száradnak, alig jut |
| idő a foszló bőrt (bőrkét) |
| elektromosság, a kígyózó galaxisok, |
| a tejutak, a fény emléke, s ha |
| elvégezte a dolgát, akkor egy |
|
Párhuzamosok
| Visszafelé majdnem mindent |
| kitaláljuk. Bejön a képbe a |
| párhuzamos. Két fagerenda. Egyik a |
| nemrég lebontott kishegyi pincénk |
| (présházunk?) talpfája. Legalább |
| százötven éves. Dédapám áll a |
| pince előtt. Néz. Elképzelni sem tudja, |
| ki vagyok. A másikat éppen |
| arrébb akarom tenni. Beleakadt az |
| autóm hátsó kereke, amikor |
| beálltam a pajtába. Ez ugyanannak a |
| pincének a tetőgerendája. Talán |
| össze lehetne rakni ismét. Már a |
| Kishegyre is úgy vitték át a szirotai |
| szőlőhegyről, ahol azelőtt |
| ebben szokta fogadni dédapám a |
| betyárokat. A dísztárcsa leröpült. |
| Rögzítő gombjait hiába keresgetem a |
| szalmában. Valami befejeződik. Előre csak |
| annyit láthatok, amennyit visszafelé is. |
| Nem igaz, hogy a párhuzamosok |
| találkoznak a végtelenben. Mit kezdhetek |
| velük, akik a halálom után |
| születnek? A föltámadáskor |
| ugyanazok vesznek majd körül, |
|
Megmásíthatatlan
| Úgy érzi, végleges. Nincs több |
| másik oldaláról is lehet nézni. |
| megkocogtatni, mint születéskor |
| az eget. S ha másra nem, a |
| kedvező frontra várni. A többi |
| beleköp, aki oldalt, az káromkodik. Ritka, |
| aki szétnyílik, mint egyszer a |
| tenger, hogy rajta át, s hogy |
| mint bádog a tetőn, mint a |
| fényesre élezett tányérok, mint a |
| bibliai példázatok. Ha egy |
| begombolja az ingét, s hazamegy. |
|
Kerülgeted
| Deszkatavasz. Meztelen fenekű |
| gyerek les be a lyukon. Egy nő |
| koporsóban viszik a halottat. Görög- |
| keleti papok a mandulafák. Sír a |
| verik az asztalt. Ennyi. Rég volt, |
| amikor megilletődtél. Amikor |
| kerítéshez érinted a melled, |
| megszólal a harang. Tudod, hogy |
| most szegezik rá a fedelét. |
| Örülnek? Ordítoznak? Holnap |
| benne lesz az újságokban. Mint a |
| koporsószegek, sárgállnak a |
| nárciszok. Egy facsemete, amit |
| ősszel ültettél, elment a téllel. |
| karóra. Egyengeted a fölásott |
| földet. Köveket raksz egy |
|
Két nő
| Homokot visznek az utcán. Két nő. |
| magabiztosan, kicsit előbbre. A másik |
| mintha el akarna bújni a társa |
| leejti a száját. Egyszerre |
| mintha az előző volna. Ugatni |
| reggel óta kapar a torkod, s az utcai |
| villany is ég már. Galambok |
| fötrik a párkányt, csipkedik egymás |
| börtönudvar. Két gombostűfej |
| Neil Armstrong lába nyomát. A dolgokat |
| akkor kellene a helyükre tenni, amikor |
| ott vannak. Mit mondjak? Két nő |
| a holdon. Boldogok. S izgatóan |
|
Kerítés
| Szögesdrótgombolyag. A nyelvedet is |
| letekered az oszlopokról. Ha ebből |
| pulóvert kellene kötni…Ha…Bár |
| mindig voltak. Sőt! Akadna, aki |
| visszagombolyítaná, újra kötné. |
| Sűrűbbre. Tehát kerítés. Ha rendes |
| kerítést akarsz, a sövényt is |
| Nyár van. Béke van. Televízió. |
| a tejút végét, s int, hogy mehet. |
| Elmenekülni csak a mozdulatokon |
| keresztül lehet. A képernyő |
| sarkában van egy pont, ha oda |
| beversz egy szeget, emberi vér |
| folyik, igazi fájdalmat érzel. Ha |
| elengeded a képzeletedet, a kezed |
| árnyékban is jár. A történelem, |
| mint a kötőtű. Leesik, de ott marad… |
| A dróthálót ugyanoda feszíted ki. |
| Úgy érzed, tüskés, pedig csak |
|
Nyálezüst
| forog a polgármester, a toronyórák |
| egymásra mutogatnak, az arcok |
| lepotyognak a térről, idegenek |
| ölelnek át, velük zuhansz |
| a kőre, sebzett bogarakat |
| eregetsz a falra, nyálezüst |
| előzékenykedsz, toldozod-foldozod a |
| történelmet, lepedőség, mondod a |
| pillanatra, mosolyogsz, hogy |
| kihúzzák-e alólad, rád húzzák-e |
| vizesen, akkora a széle, hogy |
| el se látni odáig, akkora a |
| takarózik, ki tudja, talán csak |
| arrébb kellene tenned a párnát, |
| talán csak előrébb kellene |
| állítanod az utcaseprőt, talán csak |
| végig kellene bukfencezned a |
|
Fémízű
| Röhögések a szóközökben. Kivehetetlen |
| dugó. Hátak. Örökké mennek, |
| mennek el. Ha komolyan veszed, |
| belecsavarodsz. Ha mosolyogsz, ha |
| nem akarod annyira, egyszer csak |
| kimondod a nő nevét, akiről |
| álmodoztál. Eszedbe jutnak a legjobb |
| verskezdetek. Fölszereled a |
| tizenöt éve hiányzó szappantartót. |
| Ne félj a játéktól. Legelszántabban |
| azok játsszák a sértődöttet, akik |
| megsértettek. Soha, soha, ordítja a |
| süket, miközben meztelenül |
| hajlong a vak előtt. Két szó között |
| nincs legrövidebb út. Az érkezés |
| kimondhatatlan. Ha kinyitod az |
| ablakot, azonnal autók dübörögnek el a |
| ház előtt. Ha felteszed a |
| szemüvegedet, szürke pöttyöket |
| látsz a fehér tálcán. Ha megharapod a |
| nyelvedet, elhiszed, hogy valóban sótlan |
| a leves. A szó a vérből lesz. Az egyik |
| savasan zizeg, mint az univerzum, |
| a másik fémízű, mint a halál. |
|
Előbb-utóbb
| Ha otthagyod a kezed, előbb-utóbb |
| másé is ott lesz. A tengernek |
| fölírhatnál a falra. Ki tudja, |
| homokba rajzolt hajókon járkál. |
| nem te csinálsz. A lényeg |
| kilencven százaléka hiány. A többi |
| kapcsolat. Aki megijed, mert |
| hirtelen észreveszi, hogy nem ő, |
| megy az utcán, és kétségbeesik, |
| nem hisz benne, hogy az abroncs |
| a hő hatására kitágul, az ne |
|
Visszaesik
| Indul a hajó a gerinceden, le-föl |
| ugrálnak a cölöpök, nyálkás hinta |
| ütögeti a partot, csipkefüggönnyé |
| rebbennek a sirályok. Valaki les a |
| szemközti házból. Ha odanézel, |
| ellép. Ha nem nézel oda, már a |
| füled mögötti szemeddel is látod. |
| A naptár lappangó üvegcserép. Az |
| papírokat, számolgatni az |
| ujjaidat. Aki nem tudja, hogy |
| mennyije van, annak annyija van. |
| minden irányban lejt. Az idegtű |
| sehová sem mutat. Nyisd ki az |
| ablakot. Integess. Hátha az ott |
|
Na, ne!
| A túlsó végét is meg kell csinálni, igen, |
| ott is van percmutató, vannak irányok és |
| arányok, elkezdődik valami, de hogy már |
| itt a közepén, azazhogy alig-alig |
| túl rajta, amikor az eredményt tudja már, |
| csak az utat nem, amelyen eljut odáig, |
| s egyik szemével folyton föl az égre, |
| másikkal meg az egyre bizonytalanabb |
| lába elé néz, amikor a jövő, akár egy |
| lakógyűlés, csupán a kutyapiszkot kell |
| fölemlegetni, amibe a lépcsőházban |
| belelépett, csupán utalni kell rá, hogy |
| a diktatúra folytatódik, az utódokat |
| továbbra is ez erősebb ebek nemzik, bár |
| átmenetileg a kukák mögött, tehát |
| de facto csak az anya biztos, amikor |
| a közmegegyezéses átverések és a |
| házirend között mindenki szűzlány, sőt, |
| önkéntes tűzoltó, s viszi a közös |
| transzparenst akkor is, ha amúgy |
| senki sem megy utána…hogy akkor ő a |
| saját temetése próbáit rendezze, sírjon, |
| kimerevítse a papot, a gyászindulót, az |
| utolsó csoportképet, a fantáziát, hogy |
| mindent, ami nincs, elfelejtsen… na, ne! |
|
Hét feje volt
| Egyetlen verset olvas. Megzsírozza néha |
| az ajtó sarkait. Koncentrál. Mind |
| ugyanott mennek ki, ahol bejöttek. Aki |
| több ennél, az akkor sincs jelen, ha |
| jelen van. Volt egyszer egy madár. |
| Hét feje volt, tizennégy szárnya. |
| Röpülni nem tudott, de gyönyörűen |
| énekelt. Ő találta fel a beszédet. |
| A hallgatást is. Ajtórésekből |
| rakta össze a börtön rácsait, |
| gyufaszálakból a történelmet. Ha valaki |
| nekidörgölődzött, meggyulladt. |
| Hol alul, hol felül. A rabok ilyenkor |
| kiszaladtak a börtönudvarra. Leültek, |
| szalonnát sütöttek a parázson. Az őrök |
| az oszlopok mögül leskelődtek. Aztán |
| mindenki visszament. Ennyi. |
| Miért kellene a költőknek elölről |
| kezdeniük? Mit? A katarzis kielégülés. Az |
| érzékek és a képzelet átölelik egymást, |
| eggyé lesz hely és idő. Az egyik |
| fejen állva, a másik térden csúszva, |
| a harmadik összevissza csinálja. |
| Hat fejet és tizenkét szárnyat |
| lenyisszantani lelemény és idő kérdése. |
| Egyet megmenteni, az a röpülés. |
|
|