Én tudom, hogy a számon át
| Mint mellemben a nyírfaág, |
| megfeszül a csillagos ég, |
| ha most egyet sóhajtanék, |
|
| csak érzem minden levelét, |
| s közben is annyi a beszéd, |
| le-föl hajladoznak a fák. |
|
| Én tudom, hogy a számon át, |
| és nincs olyan, hogy messzeség, |
| attól függ, hogy mi az ebéd, |
| melyik hólyag bírja tovább. |
|
| Én nem csodálkozom, de hát |
| ki vesztette el az eszét? |
|
|
|