A repedés a sarkamon

A sejtek mögött a dobok. A múló homály az agyon. A ködön át a nap, ahogy. A most uralkodj magadon. A mozgásban az irgalom. A minden irány én vagyok. A talán ezen a nyomon. A csak ismétlek, másolok. A lapát, hogy az új a jobb. A repedés a sarkamon. A több az élet, mint a jog. Az esendők vagyunk, bizony. A vége, hiába tudom. Az eleje, hiába fog.