|
A hatvanöt éves Fodor Andrásnak
| A tenger nem az. Nézni kell. |
| Most félek benne. Folytatom. |
| Hihetetlen, hogy mennyi hely. |
|
| Csapkod magában, mert nagyon. |
| hogy ez is, az is visszanyel. |
|
| Érzem, hogy valaki figyel. |
|
| Miért jöttem ilyen közel, |
| ha azt hiszem, hogy álmodom? |
|
|