Ők a mese végén a könny
az egész, és külön-külön, |
|
S mint a kukac, ha csupa seb, |
mintha a nyelvükön köröm, |
elfogyott, égett odafönn, |
megfagyott bennük az üveg. |
|
Folytak a gennyes szövegek, |
csúszkáltak a könyökükön, |
s hogy abban is legyen öröm, |
a tenyerük, az viszketett. |
|
Akkor is élnek, hogyha meg, |
|
|
|