Most, hogy vége a diktatúr
Most, hogy vége a diktatúr, |
már oda se néz, hogy hova, |
|
Most, hogy egyszerre annyi úr |
ha tetszik, ha nem, beletúr. |
|
Most, hogy a legszebb hang a durr, |
s ahány röf, annyi pocsolya, |
csak érzi, ahogy kiszorul. |
|
Most, hogy benne van piszokul, |
mintha már nem is mosdana. |
|
|
|