Dől a távcsőből a remény
| Ott, ahol elhajlik a fény, |
| csillagok feküsznek hanyatt, |
|
| Dől a távcsőből a remény, |
| hogy akkor, hogy lám, hogy nocsak, |
| hogy tizenkettő egy tucat, |
| és idő csak, meg lelemény. |
|
| Nézem az eget, mintha én, |
| s hogy össze van, s hogy az a nap, |
| hogy melyik ág akad belém. |
|
| Hogy minden a másik felén, |
| csak innen viszi a huzat. |
|
|
|