S hogy néha azt se, melyik az
S a nagy hazug, s a nagy igaz, |
s hogy fent, a többiek felett, |
s egymáshoz sokkal közelebb, |
mint kicsi gazhoz kicsi gaz, |
|
s hogy néha azt se, melyik az, |
csak azt, hogy ők, s hogy odalett, |
s merthogy ilyenkor nehezebb, |
összecsúszik benned a vas, |
|
s mintha éppen olyan magas, |
s hogy igazság, s hogy becsület, |
s hogy nincsenek is méretek, |
csak egy arasz meg egy arasz, |
|
s hogy mindig lesz annyi vigasz, |
s megöleled vagy megeszed. |
|
|
|