S hogy a között között a köz

S hogy a között között a köz, s mindenütt a mellékesek, s hogy napról-napra keskenyebb, s hogy csak a széle örökös, s hogy mindig az egész ködöz, s hogy asszonyok és gyerekek, s hogy ők is, mert megáll a hegy, és jön valami üstökös, s hogy amíg beledögönyöz, s hogy ordíthatok, üthetek, és mintha egy kis szeletet, s hogy a valóság, az közös, s hogy nincs is, csak oda kötöz, s hogy ez öl meg, a képzelet.