Vénségemre, mint az igric

Csűrös Miklósnak Vénségemre, mint az igric, arról kéne, ami történt, rímbe szedni résztvevőként, elsiratni, ahogy illik. Énekelni, mint a stiglic, röpködni az égen önként, hisz, ha elfújta az önkényt, jobb megköszönni a nincs mit. Választani végre egy színt, ordítani kéne, mint még, két pofára, hogy kitessék, bennem is van annyi még, mint. Ugrálni, hogy jaj, de jó kint, s menni be a csőbe tüstént.