Mintha aknagránát esne

Kőlapok között az este, zsong a semmi, mint a méhes, nem találok az egészhez, ezt is, azt is csak helyette. Mintha mind a szárnya lenne, milliónyi csöpp a fényes, ez bemézez, az bevérez, űr se, jaj se fogja egybe. Száll a súly a részletekbe, annak is a pereméhez, átszakítja, annyi ég lesz, minden ég tüzes kemence. Mintha aknagránát esne, s készülődnék lefekvéshez.