Mintha aknagránát esne
| zsong a semmi, mint a méhes, |
| ezt is, azt is csak helyette. |
|
| Mintha mind a szárnya lenne, |
| milliónyi csöpp a fényes, |
| űr se, jaj se fogja egybe. |
|
| Száll a súly a részletekbe, |
| átszakítja, annyi ég lesz, |
|
| s készülődnék lefekvéshez. |
|
|
Ott a cirkusz, ahol hagytuk
| Itt a vége, hogy nevessünk. |
| Itt a kezdete, hogy sírjunk. |
| Úgy öleltük meg, hogy eltűnt. |
| Úgy maradt meg, hogy kibírtuk. |
|
| Most derül ki, hogy ki, mit tud. |
| Szétigézni annyi sok bűnt. |
| Káricálni, mint a vak tyúk. |
| Felböfögni, hogy megettük. |
|
| Nos, ki nyelte le a nagy tűt? |
| Hol a nyúl, hogy megkopasszuk? |
| Röpködnek a tiszti kesztyűk. |
| Ott a cirkusz, ahol hagytuk. |
|
| Nincs katarzis, csak nagyobb cúg. |
| Csapkodja az ajtót bennünk. |
|
|
Jaj, agyában mennyi hangya
| Egytől egyig belerokkant. |
| Mintha semmi, csak a hossza. |
| S el lehetne vágni hosszant. |
|
| Mintha most, ha nagyot rikkant. |
| S annyi csak, hogy kifordítja. |
| S ott van, ott a bélés csíkja. |
| Rácsok fogják össze roppant. |
|
| Mint a rácson át a sírhant. |
| Mintha rögtön apja, anyja. |
| Jaj, agyában mennyi hangya. |
| Jaj, ölébe ahogy pottyant. |
|
| Már nem is fut el, ha robbant. |
| Majd megőrül, úgy akarja. |
|
|
Minthogy éppen ketté válik
| Minthogy éppen ketté válik, |
| s azt hiszik, hogy attól nőnek, |
| hogy egyre messzebb a másik, |
|
| minthogy mindent szakadásig, |
| s még erősebb az erősebb, |
| s lépten-nyomon annyi hőstett, |
| hogy a tétje nem is látszik, |
|
| minthogy az összes hibáit, |
| és a legrosszabb is győzhet, |
| s folyton az, hogy most előz meg, |
|
| minthogy csak a partja számít, |
|
|
Nő a közte, mint a hólyag
| Mennyi így meg úgy, ha hogyha. |
| Mintha nem, hogy darabokra. |
| Nő a közte, mint a hólyag. |
|
| Mennyi antedatált holnap. |
| Bontva visszakapott posta. |
| El se küldi, meg se hozza. |
| Arra csönget, hogy hazudnak. |
|
| Mennyi cső meg árva sors csak. |
| Annyi vér se, hogy megússza. |
| Annyi bér se, hogy bolond vagy. |
|
| Mennyi széthasadt atommag. |
| Csernobil, büdös zakuszka. |
|
|
Ezt az összetörött arcot
| Ezt az összetörött arcot. |
| Jaj, közötte mennyi emlék. |
| Mintha kenyeret dagasztok. |
|
| Mintha járnám a sok partot. |
| Úgy csodálnám meg Velencét, |
| mint beteljesült kudarcot. |
|
| Jaj, ez orca, jaj, de fenn volt. |
| Mennyi oszlop, mennyi festék. |
| Megtanultuk, mint a leckét. |
| Állt magában, mint a mennybolt. |
|
| Most, ha ejtene csak egy szót, |
| hallanám is, ahogy megy szét. |
|
|
Inkább át a falon megy ki
| Mint az újra nyelt szögesdrót, |
| lopva visszanyomott rigli, |
| nem, hogy ki lehetett bírni, |
| azt se, soha már, hogy megvolt. |
|
| Áll a folyton elszalasztott, |
| ott az ajtó, itt a kibli, |
| ezt kitenni, azt becsukni, |
| és fokozni kell a tempót. |
|
| Jár a közte végleg elfogy, |
| inkább át a falon megy ki, |
| százszor megzabálja, semhogy |
|
| Ezt is, ezt a hogyha naplót, |
| mintha nyugtát kéne írni. |
|
|
Ugrálnak a sitten túlra
| -tól -ig, mint a cellamorze. |
| Fennen, mintha bennük verne. |
| Mintha nem, hogy ők is újra. |
|
| Mintha éppen nulla, nulla. |
|
| Mintha egy fekete lyukba. |
| S vénebb isten nem is élne. |
| Annyi tökfej elcseszélte. |
| Legjobb, hogyha meg se tudja. |
|
| Mintha senki sem tanulna, |
|
|
Futni, mintha strucc ha volna
| Most corinfar, most seduxen. |
| Most be szépen a homokba. |
| Futni, mintha strucc ha volna. |
| Várni, mintha állna minden. |
|
| Mintha meg lehetne innen. |
| Mintha annyi csak, hogy fújja. |
| Mint a pont, ha visszabillen. |
|
| Mintha meg se halna közben. |
| Csak becsukna bent a bicska. |
| Lüktetni, hogy mennyi kint a. |
| Összefogni így sem, úgy sem. |
|
| Mint az égő vas a szívben. |
| Mintha nem az ég dobogna. |
|
|
Vénségemre, mint az igric
|
Csűrös Miklósnak
| Vénségemre, mint az igric, |
| rímbe szedni résztvevőként, |
|
| Énekelni, mint a stiglic, |
| hisz, ha elfújta az önkényt, |
| jobb megköszönni a nincs mit. |
|
| Választani végre egy színt, |
| két pofára, hogy kitessék, |
| bennem is van annyi még, mint. |
|
| Ugrálni, hogy jaj, de jó kint, |
| s menni be a csőbe tüstént. |
|
Mintha itt a Kossuth utcán
| Egy homályos arc a függöny. |
| Mintha Szent, mint első István. |
| Mintha itt a Kossuth utcán, |
| s gondolta, hogy akkor feljön. |
|
| Dél van, épp a kávét főzöm. |
| Nézzük egymást, mintha tudnám. |
| Jobb a kávé? Több a gőzöm? |
|
| Kit kereshet? Melyik ősöm? |
| Azt se tudom, van-e puskám. |
| S jönnek ők is, Gyula, Koppány. |
|
| Sétafikálgatnak itt fönn, |
| s futhatok, ha kész a botrány. |
|
|
Hát hová, ha nincs hová, ha?
| Hát hová, ha nincs hová, ha? |
| Mért megy el, ha itt marad mind? |
| Már a képzelet is sántít? |
| Bárhová fut, csak a lába? |
|
| Föl talán Lengyelországba? |
| Földibb Júliák után, mint? |
| Mint vitéz Balassi Bálint? |
|
| Át a versek ormán, hátha? |
| Hátha Mars vagy Pallas ráint? |
| Ottan aztán meg sem állva? |
|
|
Egyre többször az apámat
| Egyre többször az apámat. |
| Áll közöttem rezdületlen. |
|
| Ellebben, ha észrevettem. |
| Nem dicsér meg, nem hibáztat. |
|
| Hallgatok, mint akit várnak. |
| S engedik, hogy befejezzem. |
|
| Mintha a huszadik század. |
| Fogjuk a nagy semmit ketten. |
|
|
Két tekintet közt a hinta
| Semmiből, hogy jár-e vissza, |
| nem tudom, de abból élek. |
| állni ott és várni, mintha. |
|
| Két tekintet közt a hinta. |
| Végtelen helyett a végek. |
| Zsebre vágni, hogyha téved. |
| Játszani, hogy semmi titka. |
|
| Mintha mindent visszaadna, |
| s rajtam állna, hogy mesélek. |
| Lassan zárni rá a széfet, |
| eltűnődni, mennyi kulcsa. |
|
| Megcsinálni, mintha ő, ha. |
| Újra kezdeni, ha kész lett. |
|
|
Ágról ágra száll a felhő
| Egy tojásból egy világot. |
| Mint mikor sül a tepertő, |
|
| Nézik a nagy sárga lábost. |
| Este lemegy, reggel feljő. |
| Mindenütt halk koppanások. |
|
| S nincsen kas, de fenn az ernyő. |
| Ágról ágra száll a felhő. |
| Réce csipog, csirke hápog. |
|
| Mindig addig, ami már volt. |
|
|
|