Mint a közös lovon a seb

A személyes időn belül a még személyesebb terek. A szem, a száj, az orr, a fül, az indulat, a képzelet. A röghöz kötött végletek. S az egész, ahogy elröpül. Mint a közös lovon a seb. Mint a semmi között az űr. A véletlen, hogy sikerül. A mondat, amit keresek. A kimondani, hogy legyűr. A fölfogni, hogy vele egy. A senkit sem váltani meg. Az élni menthetetlenül.