Hát várnak majd addig, uram
|
Mészöly Miklósnak
| Hát akkor? Hát akkor mi van? |
| Egy mosolyt még? Egy lepedőt? |
|
| Nocsak, a kávé is kifőtt. |
| Egy kortyot még? Egy kis időt? |
| Egy sort? Míg, úgymond, ellovan? |
|
| Persze, persze, hogy komolyan. |
| Itten még húsok, levegők, |
| tejutak, tücskök, heverők. |
|
| Hát várnak majd addig, uram. |
| Föl csak nem jön az a ripők. |
|
|
| Mintha egy mozgó barikád. |
| S mind az öt működik tovább, |
| mintha nem történt volna sem. |
|
| És hol ez, hol az beüzen, |
| hogy itt van már a Hortobágy. |
| Patkány szalad az üvegen. |
| Ketyeg a vizes nagykabát. |
|
| S uram, mintha nem is velem. |
| Csak az ízét, csak a szagát. |
|
| S oda lesz, amíg nevetem. |
| De hát tud-e jobbat? De hát? |
|
|
| Mintha eldob egy kavicsot, |
| s utána megy, hogy keresi. |
| Ennyi csak. Aztán újra dob. |
| Aztán egyszer csak nem leli. |
|
| Habár ezt is csak úgy, ahogy. |
| Tudnivaló, hogy nincs neki, |
| s hogy erre-arra kanyarog. |
|
| Igen, uram, rajta vagyok. |
| S mintha már, mintha, mint aki. |
| A legsötétebb, hogy ragyog, |
| s egyre könnyebb elveszteni. |
|
| s már ez is magától kotyog. |
|
|
|
|