Már bizonyos, hogy ki az úr
Hogy oldódik lassan a görcs, |
s már nem megy át az utca túl, |
még nem tudható, hogy a bölcs, |
vagy csak megállt benne a nyúl. |
|
Mondják, mutatják, hogy tanul. |
Ha etetik, az a gyümölcs. |
Amiből egy van, az a húr. |
Ami épp olyan, az a törzs. |
|
S talán csak, mert egyre idős, |
s folyton nő a lyuk az azúr, |
már minden lyukból minden ős, |
már ott a sor, ahova nyúl. |
|
Már bizonyos, hogy ki az úr, |
s hogy ugyanaz a felelős. |
|
|
|