Vannak, persze, a madarak
csak a csalóka máz alatt, |
csak magán kívül valahogy. |
|
feszít, mint égbolton a csat, |
mert e jelben is győzni fog, |
mert magamagát nézi csak. |
|
Vannak, persze, a madarak, |
Honnan tudnák, hogy ki a nagy, |
s uram bocsá’ a legnagyobb? |
|
S pláne, hogy ami kibugyog, |
micsoda mélységből fakad? |
|
|
|