112

Vannak, persze, a madarak

Csak amikor nekiszalad,
ráteszi a marék habot,
csak a csalóka máz alatt,
csak magán kívül valahogy.
Kevergeti a zavarost,
feszít, mint égbolton a csat,
mert e jelben is győzni fog,
mert magamagát nézi csak.
Vannak, persze, a madarak,
akik nem olvasnak lapot.
Honnan tudnák, hogy ki a nagy,
s uram bocsá’ a legnagyobb?
S pláne, hogy ami kibugyog,
micsoda mélységből fakad?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]