Ahogy esik bele a köd
s fekszik a két szikla között, |
s jön, jön hófehér paripán, |
s az a királyfi, aki jött, |
|
ahogy fel kell rázni előbb, |
s az erő habzik, nem a szárny, |
s ahány pillanat, annyi csöpp, |
ahány recept, annyi talány, |
|
ahogy minden nyirkot kihány, |
|
|
|