Mint lánctalp alatt az ima

Folyik a könnye, vétkezik. Költő, bűnbak és bugyuta. Mint lánctalp alatt az ima. Mint ami most következik. Ki kell bírnia holnapig. És meg kell bocsátania. A múlt s a jövő mintha ma. Mint amiben senki se hitt. Mindig sietett egy kicsit. Hispánia? Litvánia? Úgy vélte, benne a hiba. És így is, úgy is megölik. Most örökké élhetne itt. S nincsen egy önfeledt szava?