Ahogy a múlthoz odafagy

A csont a hús az üregek s ahogy alattuk beszakad a nem tudja hova siet s a minden egyre távolabb ahogy a múlthoz odafagy s beleheli az üveget az este van de fönn a nap a képzelet ahogy lemegy a mindenható részletek és az egészen a kupak a lehet hogy nem is beteg csak keresi a másikat a végtelen ahogy kihagy s a nincsen cél csak lendület.