Ölel és szétfeszít a kép

Akárha rejtvényt fejtenék vízszintes és függőleges apró kockákra hull az ég és hirtelen értelme lesz ragyog a tüdőben a szesz áll a sorok között a szék augusztus hosszú vége ez csillagokon jár aki lép veszíteni is nyereség olyan tiszta a végleges szóra a szó kékre a kék még akármi lehet a vers dobog a semmiben a perc ölel és szétfeszít a kép.