|
Szederkényi Ervin halálakor
| s végleges lesz a végtelen |
| mint rezzenetlen tollpihék |
|
| nyitott az ég de semmi kék |
| nem mozdul meg árnyéka sem |
| csak a százegynéhány elem |
| keresi egyszervolt helyét |
|
| csak a jéggé dermedt igék |
|
| s mint aki abból is kilép |
| ragyog már tér- s időtelen. |
|
|