A valóságnak nincs neve

Többé ugyanúgy sohase de mindig akkor s ugyanott odaképzelem a napot ahol lennie kellene megyek tehát visszafele mint a legyengült állatok zizegnek a viszonylatok látszik a fák lehelete ami velem tart a mese s hogy azért is itt maradok mert ahol a csorda robog az csak a mese közepe s a valóságnak nincs neve csak ősz van tél van hazudok.