Aki le-föl velem zuhan

Ha nem volna valami súly akár a keljfeljancsiban rögzítve rejtve legalul ahol a tudat vége van ahol az érzés megfogan s mint őszi szekér fölborul hogy visszabillentsem magam ugyanoda gyanútlanul s ha nem lendülnék rajta túl mert tudnám hogy miért hogyan lennék-e önként olyan Úr aki le-föl velem zuhan? vagy feküdnék csak súlytalan s kelnék fel mozdulatlanul?