Magasan száll az egyszeregy

Álló órák tere csak egy holnaputánról itt maradt robbanószerkezet ketyeg az is sumákol ki-kihagy nem tudom hát hogy hány a nap amikor feléje megyek ősz van kopognak a szavak magasan száll az egyszeregy ha van Úristen most lehet fekszik a rakéták alatt akkora mint az emberek nyomogatja a gombokat s örökké tart a pillanat mert nem hiszem amit hiszek.