Kő a tollpihén

1986–1989
 

 

 

 

1

Mindenki hallott valamit

Ó jóddal teli pajzsmirigy
csurog rólam az őszi kert
ha az Úristen itt lakik
könyvelheti a szép sikert
a saláta máris kikelt
meg sem áll jövő tavaszig
ahány tökmag annyi a terv
pedig nyár óta nem esik
mindenki hallott valamit
ráteszi hát amit lehet
hát meghasad hát túlfolyik
összekeni a verseket
s nem tudni hogy ki a beteg
csak vacogok és ver a víz.

 

 

 

2

Csúszkál benne a hasadás

Gombhullás béraláfutás
ősz itt is ott is tele van
mindenki másnak vermet ás
temeti magát lombosan
alul a tátikák hogyan?
ráütve foly’ arany tojás
egy sor arany egy sor zuhany
mindenki sor mindenki más
csúszkál benne a hasadás
akárha emlék meg higany
harminchét fok identitás-
zavara negyvenfokosan
futna de megint messze van
se tű se cérna csak a láz.

 

 

 

3

Ahány irány annyi haza

Ég a kőbánya katlana
kemény és üres a világ
aki amit fordítana
mind magához méri magát
ragyognak a galaktikák
mint a táguló korona
szalad a nép amerre lát
ahány irány annyi haza
de sehol emlék hogy hova
csak a csákány meg a lapát
az anyag édes mosolya
a fényes égi pocsolyák
s az indulat hogy odavág
s hogy nem fájt ennyire soha.

 

 

 

4

Ősz van és megannyi hátha

A naprakész fű ó igen
befeküdt rögtön a tájba
attól lett olyan amilyen
se barna se nagyon sárga
húzza a fenyőt magára
de ellöki az mérgesen
ennyi a színen a dráma
tanulság nélkül nélkülem
de hát ezt is csak képzelem
ősz van és megannyi hátha
teli tüdő a végtelen
mézlik az Úristen lába
s mintha a mellemen járna
s meg-megállna a szívemen.

 

 

 

5

Magasan száll az egyszeregy

Álló órák tere csak egy
holnaputánról itt maradt
robbanószerkezet ketyeg
az is sumákol ki-kihagy
nem tudom hát hogy hány a nap
amikor feléje megyek
ősz van kopognak a szavak
magasan száll az egyszeregy
ha van Úristen most lehet
fekszik a rakéták alatt
akkora mint az emberek
nyomogatja a gombokat
s örökké tart a pillanat
mert nem hiszem amit hiszek.

 

 

 

6

Ahogy botorkálsz magadig

A mentők arca babaarc
csak kifordítva viselik…
hova tart ez a két sor itt
miközben majdnem belehalsz
tehát a mentők és az arc
ahogy botorkálsz magadig
és gőgicsél és csücsörít
nem is sejtve hogy mit akarsz
s ahogy benne van a kudarc
de szirénázva kerülik
csak találd meg a rímeit
s az utolsó szóig kitarts
a többi tégla meg habarcs
mély lélegzet aprócska hit.

 

 

 

7

Aki többet tud az van itt

Korszak múlik el kapkodunk
a második az most a sikk
tüsténkedik a harmadik
s mind a négyen magunk vagyunk
ami történik már a múlt
aki többet tud az van itt
s mintha ősz volna megtelik
madarakkal a vándorút
senki sem akar háborút
csak még egy kicsit hazudik
és azért lő mert lelövik
s hogy reszkessenek a tanúk
s mindenki lesi a kaput
mert megölelne valakit.

 

 

 

8

Az idegekben a salak

Az akarat mi összefog
s a mozgásra serény anyag
a többé nem hibázhatok
s a közben mindig kiszakad
a világgá nőtt pillanat
mikor úgy érzem meghalok
s a sejtjeimben a savak
a leláncolt galaxisok
a koccanás után a sokk
s a fölvillanó bűntudat
a mennyi mentség mennyi ok
s a nem találom magamat
az idegekben a salak
s a már akkor is én vagyok.

 

 

 

9

Aki le-föl velem zuhan

Ha nem volna valami súly
akár a keljfeljancsiban
rögzítve rejtve legalul
ahol a tudat vége van
ahol az érzés megfogan
s mint őszi szekér fölborul
hogy visszabillentsem magam
ugyanoda gyanútlanul
s ha nem lendülnék rajta túl
mert tudnám hogy miért hogyan
lennék-e önként olyan Úr
aki le-föl velem zuhan?
vagy feküdnék csak súlytalan
s kelnék fel mozdulatlanul?

 

 

 

10

Mint a lélegzet annyi csak

Kibogozni mi összeköt
hogy felelősen légy szabad
matatja a határokat
a lassú novemberi köd
ki tudja hogy mi volt előbb
hisz ami kisüt az a nap
és az Úristen sem te vagy
okosan szedd a levegőt
tíz évszázad vagy tizenöt
mint a lélegzet annyi csak
a felejtés lyukas kalap
s egyetlen hely van a között
ha marad rá elég időd
megtalálhatod magadat.

 

 

 

11

Futok az árnyékom után

Kilátszik a szóból a szám
ha égbolt akkor az a kék
s mintha anyámmal játszanék
futok az árnyékom után
ül a pitarban szépapám
s mikor kimondom a nevét
le-föl reped a hasadék
amit úgy nevezek hazám
s ordítok hogy ez nem az ám
de közben kihűl az ebéd
s összeáll a tájban a kép
ahogy a himnuszt hallanám
s krumpli terem a körtefán
de vacsorára sem elég.

 

 

 

12

A világnak négy sarka volt

A térképen Belső-Somogy
a szívben a hely és idő
ahonnan így-úgy mérhető
hogy ki vagyok ha az vagyok
egyébként ég föld állatok
szülők törvények temető
a saját közös tekenő
amely akkor sem úgy mozog
boldogok voltunk boldogok
soha annyi fölös erő
olyan közel volt a jövő
hogy nevettünk ha csillogott
a világnak négy sarka volt
és mind a négy elérhető.

 

 

 

13

Abban is leginkább Vése

Szőkedencs Somogyszob Csurgó
Marcali Nagyatád Vése
s újra mert elöl is Vése
Szőkedencs Somogyszob Csurgó
húzza a verset a forgó
ontja a szálat a cséve
most leszek az aki mégse
életem fele a hat szó
mindig a másikban volt jó
abban is leginkább Vése
lett végül egyetlen kéve
füstöl alatta a tarló
oltom is fújom is hajhó
mintha a kedvemért égne.

 

 

 

14

Ki simogat láncaival?

Milyen erőszak dönti el
hogy fehér vagyok és magyar
s játszom a madzag végivel
amit kezembe ád a faj
hol a magasabb hivatal
aki az egészért felel
de nem tudja hogy mit akar
hát nem társalog senkivel
miért az idő és a hely
ami örökre összevarr
s letesz a titokhoz közel
hogy nagyobb legyen a zavar
ki simogat láncaival
hogy itt élni és halni kell?

 

 

 

15

A féreg mi belém szorult

Hát igen most és ez a hely
és ez a nyelv és ez a múlt
az önműködő katapult
ami holtan sem enged el
hazudjam hogy nem érdekel?
legyek fantaszta? elvakult?
akárhol érintem a húrt
minden tettemen ott a jel
örüljek hogy összekever
aki előtt nagyobb a pult?
a féreg mi belém szorult
reménykedik hogy áttelel
szégyelljem hogy nem adja fel?
s hogy perceg is a nyomorult?

 

 

 

16

Csak be kellene vallani

Szédíti a statisztika
hogy azzá lehetne aki
csak be kellene vallani
meg kellene tanulnia
de tohonya meg Ugocsa
meg Amerikát képzeli
s mire a kocsmát szétveri
se hite se bűntudata
terítik rá hogy Ázsia
hogy Isten és úgy kell neki
mindenki megkereszteli
betuszkolja a moziba
s látja hogy ott is csak maga
s hogy sírni kell mert élvezi.

 

 

 

17

Mintha elölről kezdeném

Március mennyi költemény
vizesruha a bokrokon
végigfut a hazán a hon
csattog a drótnélküli fény
mintha elölről kezdeném
anyám nevét kiáltozom
jaj torkom jaj forradalom
mekkora kő a tollpihén
s az utcákon is mintha én
megvan csak ki kell mondanom
ország bukhat el egy ragon
világokat szül a remény
most minden mozdulat enyém
most átlépek árnyékomon.

 

 

 

18

Ne siessen ha elkövet

Lesz hogy megint gyönge leszek
zavarba hozok valakit
aki nagy gépen utazik
jobban teszi ha megijed
én erősen is tévedek
kerülöm a csihi-puhit
de a levegő ekrazit
a türelem meg sistereg
ne siessen ha elkövet
úgy is arrébb megyek kicsit
ezek nem azok a kocsik
magától jár a szerkezet
s ha nem tudja hogy mit tegyek
számoljon előbb háromig.

 

 

 

19

Szemmel tart már annyi király

Szemmel tart már annyi király
ha kell ha nem csipegetek
elhízok mint egy rendelet
tele velem az ispotály
minden kormányzat kitalál
engem lát a legközelebb
elkövetik bűneimet
és itt hagynak a kapunál
talán az egész rajtam áll
addig mozog amíg eszek
de engemet ne nézzenek
tudom én hogy hol a határ
ha a sereg kapitulál
megmentem én a nemzetet.

 

 

 

20

Leesett a májusi hó

Ó mindenható technika
leesett a májusi hó
megint csak rosszabb ami jó
s lobog rajta a pántlika
söpörné az ember fia
visszafújja a rádió
akkora a kertben a szó
vacog benne a dália
te aki mindenek ura
te tudod hogy elrontható   
de ha a baj nyilvánvaló  
minek a mennyei duma?  
s ha úgy is megy a masina
a gondolat mire való?

 

 

 

21

A közöttben is a mögött

A hazugság mi megköti
s az egyre szűkülő körök
a gyorsulás nagy álmai
s az örökös rögtön jövök
a mind silányabb ördögök
s a mégis falra festheti
a közöttben is a mögött
s az egész ami terheli
a mindenség kis bugyrai
s a kegyelem ormán a köd
a már örökké mérgezi
s az így is úgy is az a rög
az itt a tatár a török
s hogy mentsége még sincs neki.

 

 

 

22

Közelebb jöttek a vizek

Belepi az időt a por
közelebb jöttek a vizek
aki könnyen messzire megy
mind elrejtőzött valahol
zörög a sok nehéz bokor
nem tudni ki a bűnösebb
ha valakit megnevezek
a horizontig ér a sor
tehát ez itt a fősodor
s mint a világegyetemet
fogja a hiányzó tömeg
a partot kereső mikor
csak az Úristen nincs sehol
s az történik amit teszek.

 

 

 

23

Állunk a világ közepén

Elszalad ami esemény
de úgy tesz mint aki marad
kihordjuk az asztalokat
s a folyosó is csupa fény
állunk a világ közepén
kisüthetünk akár a nap
de üresek a poharak
és ez is csak egy költemény
van a valóság s van a tény
a köztes űr a gondolat
ordítozunk hát nagyokat
aki hangos az a legény
és senki sincsen a helyén
csak a szótárban a szavak.

 

 

 

24

Csöpög az időből a méz

Egy hajszálon függ az egész
csak percről percre nehezebb
játszik a térrel a tömeg
csöpög az időből a méz
ott a mese ahol a kéz
megírják a recepteket
nyeli az óceánt a csepp
magához ér a tengerész
magasabb körben semmi vész
a világ csakis lendület
mindörökké tart ami megy
az a való ami nehéz
áll a pillanat mint a kés
nőnek a zsebben a kövek.

 

 

 

25

A valóságnak nincs neve

Többé ugyanúgy sohase
de mindig akkor s ugyanott
odaképzelem a napot
ahol lennie kellene
megyek tehát visszafele
mint a legyengült állatok
zizegnek a viszonylatok
látszik a fák lehelete
ami velem tart a mese
s hogy azért is itt maradok
mert ahol a csorda robog
az csak a mese közepe
s a valóságnak nincs neve
csak ősz van tél van hazudok.

 

 

 

26

A nyele a fejsze helyett

Az összecsúszó szerepek
ahogy maga mögé figyel
az elképzelt egyetlenegy
s a szándékba vesző hitel
a tett az idő és a hely
a mint állat a dög felett
s a megint mikor véti el
a minden próba vérre megy
a nyele a fejsze helyett
a majd a mégis a siker
a végleges kísérletek
s a tükörben is Lucifer
a ki játszik hát és kivel?
a hogyan hogyha nem lehet?

 

 

 

27

Mindig az elején szakad

Gyerek-nép játszik válogat
eldönti hogy ki a nagyobb
szégyellhetik a csillagok
hogy nem ragyog a kirakat
mindig az elején szakad
katonák királyok papok
senki sem tudja hogy ki volt
csak odaveszik a csapat
ki ne ütné a másikat
mikor maga is hazudott
jártak benne a robotok
de a játékból kimaradt
most mondhatná hogy ő a nagy
de egész testében vacog.

 

 

 

28

Csak az őrmester változik

Elvágólag a többivel
a sokadik a hányadik
csak az őrmester változik
csak a centiméter fogy el
egy évtized és kétezer
ingek gatyák a plafonig
megbüntetnének valakit
de mindenkitől félni kell
úgy tesz mint aki leszerel
álmodik és igazodik
s növekedik benne a hit
hogy a föld mozog nem a hely
hogy a mindenségért felel
de csak magának tartozik.

 

 

 

29

Összeér a sok kis esély

Belül a mindig kimenők
kívül az ide-oda tér
nyár van és decembert döcög
megáll a csőben a szekér
lovamat egy gondolatért!
üti a szó a levegőt
és ameddig a nyelv elér
országok az óra előtt
s hogy magától forog a föld
csodát művel a szenvedély
az az Úristen ami több
az az okosabb aki él
összeér a sok kis esély
világgá dermed a között.

 

 

 

30

Rakosgatni kínra a kínt

Jó lenne felelőtlenül
valami mélyebb rend szerint
ahogy a csigaház kihűl
s a múló bánat visszaint
cserélgetni a szót a színt
alája állni hogyha dűl
mégis elsőként lenni kint
uralkodni időtlenül
jó lenne mint hason a fül
s várni hogy tele lesz megint
elnézni hogy köröskörül
letagadni hogy labirint
rakosgatni kínra a kínt
s hinni hogy mindenen fölül.

 

 

 

31

Az egész szerkezet folyik

Mint mikor hetekig esik
toronnyá lesz benne a kút
egymáson állnak a tanúk
mindenki tapos valakit
az egész szerkezet folyik
veri a harang a kaput
soha nem volt még ennyi lyuk
ekkora sor a vödörig
a csoda a most meg az itt
önmagába fut a kiút
ami lehetne már a múlt
ami van az következik
s mivel a jövő eltelik
mesélget róla aki tud.

 

 

 

32

Toporog a kör közepén

Ahogy mindörökre szegény
mindig lesz egy-egy foltja is
ha belenyugszik nemezis
ha vakargatja kelevény
toporog a kör közepén
mint aki tudott valamit
drótja van az Úristenig
de amit fölfog költemény
és mintha önmaga helyén
és hinne megint aki hisz
amígnem megreped a víz
sablonná dermed a remény
és elhajlik benne a fény
és mindent akar akkor is.

 

 

 

33

Mostan röpül a kismadár

Szeptember háza kék mozsár
a falakon átüt a mész
idelátszik még az egész
de a részt árnyék töri már
mostan röpül a kismadár
és vers lesz aki idenéz
ragyog mint a bronzban a réz
rímel mint a kései nyár
s minthogy a régi óra jár
körbeér a szívben a kés
megint maradt egy percnyi rés
csak egyre mélyebb a határ
még várat nyerhet aki vár
de álmodozni már kevés.

 

 

 

34

Ahogy a rozsda eszi meg

Talán idő kell nem erő
s magától megindul a hegy
jönnek a lenyelt levelek
kővé lesz megint ami kő
talán csak egy szeges cipő
bot hátizsák meg a hited
s az kell hozzá hogy megteszed
ami mégis megtehető
talán csak annyi a jövő
hogy percről percre közelebb
s ha elveszted a fejedet
a távolság nagyobbra nő
talán úgy is legyőzhető
ahogy a rozsda eszi meg.

 

 

 

35

Hiszen történik a csoda

Hiszen hazamehetsz anyád…
lehet még mikor és hova
mintha ötvennégy éven át
ahogy a gyerek megy haza
hiszen történik a csoda
annyi kell csak hogy megcsináld
ágról ágra ahogy a fa
mintha apád helyett apád
hiszen csak nevét és okát
s mintha magától múlana
hiszen boldogabb a világ
csak körbe kell forognia
hiszen a szerencse fia
hát miért nem adod alább?

 

 

 

36

Furkálja a semmit a szó

Mint a giliszták a talajt
furkálja a semmit a szó
ami egyik percben bazalt
a másikban fölszántható
s hogy ilyen közel a való
mindenki a tilosba hajt
villog a sok kis autó
eszi a kukacot a sajt
s mert a végtelen összetart
ez a lyuk is folytatható
érik bennünk az öntudat
Odüsszeuszban a faló
de aki győzhetne csaló
aki veszít vihart arat.

 

 

 

37

Belepusztul ha megtalál

Húzódj összébb ő is magát
keresi benned ki-be jár
igazoltat a kapunál
bekerít mint a katonák
saját puskádat fogja rád
ha a hátad mögött megáll
s ordít mikor ordítanál
mert akkor sem fér rajtad át
s mintha ő volna a világ
te meg a vékony cérnaszál
sohase tudod hova száll
de jaj ha nem bírod tovább
nem hajtja semmi csak a vágy
s belepusztul ha megtalál.

 

 

 

38

Ott álltunk hogy se be se ki

Ez nem szövetség csak szövet
se képzője se céljai
s mint a szakadt köpönyeget
ki se kell már fordítani
ennyit akartam mondani
közönségesen mintha egy
verset folytatna valaki
mert vitatkozni nem lehet
de kerestem a rímeket
s te sem tudtál veszíteni
s mikor az eső megeredt
ott álltunk hogy se be se ki
hát mért az a bűnös aki
megint a markába nevet?

 

 

 

39

Ami magától megmarad

Mennyi elvetélt gondolat
a fű alatt is kiscsibék
csipog a csillagközi rét
állnak az úton a lovak
de gazdag aki válogat
de véletlen hogy mit miért
összeadva is semmiség
ami magától megmarad
s mennyi tétova áhitat
amikor egyet visszalép
hogy kimondhassa a nevét
de nem talál rá szavakat
s mennyi düh mikor odacsap
hogy elvesztette mindenét.

 

 

 

40

Az ólom marad legtovább

Az ólom marad legtovább
a temető a sejt alatt
megnyúlnak benne az utak
kiveri a hozott virág
magába süllyed a világ
belülről eszi a fogat
mint elemeken az anyag
csak a szavakon szürkül át
a sóhajban is katonák
azé a perc aki szalad
féktelenek és fontosak
megcsinálják a kisbabát
s mintha nem volna ég csak ág
minden vereség súlyosabb.

 

 

 

41

A tüdőben a zúzmara

Ezeregyedszer ugyanaz
a tüdőben a zúzmara
az ágazik de nem igaz
a mért emel ha nincs hova
a köröm és a fog nyoma
az idő és a behavaz
a világ mintha hullana
s az Úristennél a vigasz
a minden elmélet lyukas
s a lenne hit lenne haza
az álmokon a kurtavas
a halott száján a soha
az áll mint Szent Mihály lova
s a lesz majd egyszer nemulass!

 

 

 

42

Nem akarnak veszíteni

S jönnek a szorgos naivak
a strandmester nevezi ki
ez kimenti az belöki
és mindenkire süt a nap
lerakják kis motyóikat
nem akarnak veszíteni
s az Isten sem bogozza ki
ki csapja be a másikat
ha meggondolom ennyi csak
ez is az is túlélheti
s mert mindegyikük elhiszi
a világ mégiscsak halad
aki náluk is okosabb
választhat hogy mi jó neki.

 

 

 

43

Kötözik ami nem ereszt

Méri de ő is benne van
hát elejti hol azt hol ezt
szikrázik millió kereszt
a júliusi satuban
csak pontosan! csak pontosan!
elhinni amit még lehet
simogatja a régi mezt
dől a zuhanyra a zuhany
levetkőznek mindannyian
egyetlen biztos pont a test
kötözik ami nem ereszt
állnak egymás csapdáiban
s minthogy annak is tétje van
már az is győzhet aki veszt.

 

 

 

44

Mintha gyorsan eloltanánk

Körbeégett a papiros
gyerünk te vers a tűzön át
uccu neki! nyolc szótagos
kétütemű toronyiránt
mozogj szonett s te sánta láb
mielőtt a tövig tapos
szakadjon a nincsen-tovább
egéről a negyvennapos
legyen a sor végén kapocs
mintha gyorsan eloltanánk
s robogjon a zörgő doboz
négykerekű paródiánk
s ha nyelvünket eszi a láng
ordítsuk hogy akkor-na-most.

 

 

 

45

Aztán a szegény buta test

Aztán mindennek nekimegy
beleakad lába keze
s mintha búcsúzni jönne be
kirázza a forró hideg
aztán mégis búcsúzni kezd
valaki beszélget vele
s úgy huppan a padlóra le
hogy nem tartozik senkinek
aztán mindenkinek fizet
csattog a kocsma erdeje
az utolsó szó is tele
kimondva amit elkövet
aztán a szegény buta test
ahogy folytatná nélküle.

 

 

 

46

Állnak az idők a hegyen

Szederkényi Ervin halálakor

 
Mint mikor teljesen kiég
s végleges lesz a végtelen
állnak az idők a hegyen
mint rezzenetlen tollpihék
nyitott az ég de semmi kék
nem mozdul meg árnyéka sem
csak a százegynéhány elem
keresi egyszervolt helyét
csak a jéggé dermedt igék
szakadnak át a nyelveken
tüdővé horpad a jelen
porhüvellyé a messzeség
s mint aki abból is kilép
ragyog már tér- s időtelen.

 

 

 

47

Ahogy a verset mondanád

A pillanat mi összeránt
mintha nem is volna idő
csak fényesség meg levegő
meg szélbe-szakadt pántlikák
s ahogy jön szembe a világ
és minden lábon nyúlcipő
s üldözött lesz az üldöző
de nem ismeri föl magát
ahogy a verset mondanád
amikor zuhog mint a kő
s a tejút a lyukas tető
villámlik a szavakon át
ahogy várod a koppanást
de már semmi sem menthető.

 

 

 

48

Miközben húz a csőbe be

Talán holnap holnapután
miközben húz a csőbe be
hogy se széle se közepe
csak az óra lapján a szám
azt is ahogy kimondanám
mintha a szél süvöltene
de a fele mégis zene
de a vége mindig talán
s ahány csillag van a falán
annyi ünnep annyi ige
annyi sistergő hűlt helye
testembe égetett hiány
s úgy tesz mintha én hajtanám
s ölel ha meghalok bele.

 

 

 

49

Csak az a biztos ami nő

Megereszkedett az idő
mint a vemhes tehén hasa
már annak sincsen igaza
aki kapásból visszalő
olyan közel a temető
mintha azt mondanám haza
s dörögne meg villámlana
mert tele van a levegő
csak az a biztos ami nő
s egy a biztosabb az anya
a többi hajlong mint a fa
és minden ága puskacső
s ha megszületik a jövő
éppen olyan lesz mint a ma.

 

 

 

50

Azzá lehetnél aki vagy

Egy-egy álom még ugyanaz
de mint a rebbenő kavics
ha befagy fölötte a víz
és hirtelen kisüt a nap
a valóság egy mozdulat
nézik a filmet a dokik
valahol folyton megtörik
valaki mindig boldogabb
azzá lehetnél aki vagy
hisz csupa most és csupa itt
s ami a jég hátán folyik
benned mossa a partokat
elúsznak a legszebb halak
és nem látsz el az orrodig.

 

 

 

51

Jár mint a nyelvben a világ

Kicsorbulnak a pocsolyák
csupán a költészet örök
nézi az égboltban magát
lebeg az ég és föld között
simogatja hogy eltörött
viheti aki többet ád
alul a hullámzó körök
fölül a védtelen csodák
csak egy sugár hidalja át
nem is tudja hogy összeköt
jár mint a nyelvben a világ
ül mint a résekben a köd
de mindig az egész fölött
mindig valami tisztaság.

 

 

 

52

A vers határán is lovak

Az ötvenéves Ágh Istvánnak

 
A szó szalad a test beszél
a valóság a szó alatt
a vers határán is lovak
a hallgatásban is veszély
az álom az ösztönig ér
óvd Isten a barbárokat
az az erős aki szabad
az a vakmerő aki fél
a naptárban tombol a tél
piros betűsek az utak
annyi ország amennyi zab
és éhesebb ha visszatér
bocsásd meg Uram hogy remél
holott tudja az igazat.

 

 

 

53

Vasat égetnek valahol

Áthajlik a ködön a nap
vasat égetnek valahol
mint tejút a hamu alól
belülről süt a pillanat
kicsi a világ és ugat
ideges mint a kutyaól
messzire tekint aki szól
de továbbra is ott marad
nincs fordulat csak változat
savak a nyálkán házipor
egy szem miért két szem mikor
és tanúja és része vagy
s ahová a szíved szalad
a mennyországban a pokol.

 

 

 

54

Ragyog a hold mint a fogas

Jaj úgy hiányzik az öröm
hogy már a kis bánat is az
tudom hogy fele sem igaz
de csodálatos ami jön
jaj úgy szorongok a jövőn
mint az üvegben a dugasz
ha megfordul bennem a vas
én magamtól is kilököm
jaj akkora a küszöböm
hogy leülsz ha meglátogatsz
ragyog a hold mint a fogas
és előre is köszönöm
jaj kifúrja a könyököm
szólaljon már meg a kakas.

 

 

 

55

Beteljesül a pillanat

Mert választani kénytelen
tudja hogy sose lesz szabad
áll a tétova mérlegen
próbálgatja a másikat
s mint nyakkendőben a vadak
torkára forr a szerelem
nézi a fehér urakat
akik ide sem oda sem
hát akkor el kell döntenem
és minden fillért odaad
csörög az idő a helyen
beteljesül a pillanat
s hogy megint magára marad
már nem olyan reménytelen.

 

 

 

56

Nem volt még ennyire közel

Úgy éli meg hogy vége van
holott csak most kezdődik el
halottakkal a kocsiban
és mozog valamennyi hely
nem volt még ennyire közel
befejezhetné boldogan
ha tetszik ha nem viszi fel
ami az ölébe zuhan
állnak a falnál hogy hogyan?
ki lő? mi van? miért? kivel?
de minden színben annyian
hogy csak az Úristen felel
s inkább élve temeti el
mint vállalja hogy megfogan.

 

 

 

57

Ölel és szétfeszít a kép

Akárha rejtvényt fejtenék
vízszintes és függőleges
apró kockákra hull az ég
és hirtelen értelme lesz
ragyog a tüdőben a szesz
áll a sorok között a szék
augusztus hosszú vége ez
csillagokon jár aki lép
veszíteni is nyereség
olyan tiszta a végleges
szóra a szó kékre a kék
még akármi lehet a vers
dobog a semmiben a perc
ölel és szétfeszít a kép.

 

 

 

58

Én magam elől szaladok

Te bátrabban élsz zárva vagy
nekem menedék a titok
mégis mindent kikotyogok
ha melegebben süt a nap
s ahol a bőröm a lakat
ott is őszinte állatok
én magam elől szaladok
ha kinyitom a kapukat
ennyi az ünnepi csomag
amit cím nélkül föladok
várva a bűnbocsánatot
s hogy holnap visszakapjalak
de ez is ürügy álca csak
mert folytatni kell valahogy.

 

 

 

59

Ahogy a múlthoz odafagy

A csont a hús az üregek
s ahogy alattuk beszakad
a nem tudja hova siet
s a minden egyre távolabb
ahogy a múlthoz odafagy
s beleheli az üveget
az este van de fönn a nap
a képzelet ahogy lemegy
a mindenható részletek
és az egészen a kupak
a lehet hogy nem is beteg
csak keresi a másikat
a végtelen ahogy kihagy
s a nincsen cél csak lendület.

 

 

 

60

Röpül az ásó védekezz

Mégiscsak mélyebb árok ez
bizonytalan partja a perc
beszakad hogyha nem figyelsz
nem ásom ha nem érdemes
ami benne van végleges
csak néha töri meg a vers
de békességet ne keress
nincsen tanúm alibihez
az egész banda ideges
a van a nóta nem a nesz
okosabb lett aki ügyes
röpül az ásó védekezz
ha véletlenül betemetsz
legyen a helyzet hiteles.

 

 

 

61

Viszi a mozdonyt a vonat

Külön is az egész szakad
csak formába rejti magát
viszi a mozdonyt a vonat
fától-fáig érnek a fák
de sehol a másik kabát
csak az újabb alagutak
a tartalom mit belelát
s a végtelen emberi agy
s mert hiányzik valami nagy
elképzeli hogyan tovább
határáig nő a huzat
megakadnak az iskolák
s tele lesz mint lyukkal a zsák
mozgásával a mozdulat.

 

 

 

62

Körülménnyé duzzad a kör

Aztán marad a félelem
a nem is tudja hogy mitől
körülménnyé duzzad a kör
remeg a lábnyom a vizen
mintha nem menne senki sem
csak a háttér a bor a sör
s ordítoznának legelöl
hogy miért nem hogyha igen
s mintha látná mi tartja fenn
s leesne benne a tükör
mindenki más előtt söpör
fizetni kell személyesen
s csodát tehetne hirtelen
de ostoba mint az ökör.

 

 

 

63

Remélni a legjobb üzlet

Január tiszta tekintet
pillákba fagyott alkalom
ülnek a kányák a havon
bekötözzük sebeinket
olyan közeli az ünnep
szikrázik mikor becsukom
s a sötétben is annyi nyom
hallani merre röpülnek
valaki magammal büntet
futkos a vers a hátamon
s hogy mekkora a fájdalom
akkor érzem ha legyintek
remélni a legjobb üzlet
de hogy mit azt még nem tudom.

 

 

 

64

Cincogna a farsangi bál

Lehettél volna február
március mint a mostani
fél tavasz fél tél fél halál
de amit ki kell mondani
telnének a fák ágai
a titokzatos ruhatár
számolnánk az órát ami
az esztendőből visszajár
cincogna a farsangi bál
lámpát kellene gyújtani
tudná az idő ha megáll
hogy melyik falat rúgja ki
s ha az álarc nem igazi
nőhetne rajta a szakáll.

 

 

 

65

Lehetett volna boldogabb

Estében is igazodik
lehetett volna boldogabb
ha elfelejti szárnyait
érzi ahogy erőre kap
de minden méret és adat
nehezedik és változik
elég egy hiú mozdulat
hogy elveszítsen valakit
s mert mindig marad annyi hit
az első ágban megakad
nézi április zászlait
a kitűzött madarakat
ringatja az okos anyag
a következő álomig.

 

 

 

66

Benne van minden krimiben

Mért lenne szomorú hiszen
így is legalább száz kiló
s látszik hogy hisz valamiben
fut alatta a hintaló
azt mondja elment a hajó
de le-föl sétál a vizen
elfeledi hogy mi a jó
nem jó már neki semmi sem
úgy irkál verset mintha nem
s nem ír hiszen annyi a szó
benne van minden krimiben
mert mindig ő a nyomozó
réges-rég kötélre való
ne szomorkodjék az ilyen.

 

 

 

67

Tele sejtekkel a kavics

Fáj hozzá a dereka is
talán csak ennyi a titok
jajgat mint aki újra hisz
hogy mégis van valami jobb
hogy lennie kell mert sajog
tele sejtekkel a kavics
csak el kell zárni a csapot
hogy mindenütt folyjon a víz
csak érezni hogy oda visz
aki maga is nekifog
s hogy jönnek a többiek is
mert mindenkinek sok a sok
kibírni a pillanatot
álmoktól az emlékekig.

 

 

 

68

A másik ember aki bent

A másik ember aki bent
háttal örökké mindenütt
aki egyszer csak oda ült
és megjátssza az idegent
aki valami mást jelent
de valójában sebesült
s úgy ragasztja össze az űrt
mint a kavicsot a cement
aki tudja a végtelent
időt és helyet visszaküld
akit nem az az anya szült
de ugyanaz a test nevelt
a másik ember az se szent
csak nem követi el a bűnt.

 

 

 

69

Valaki magában beszél

Rövidülnek a nappalok
valaki magában beszél
ez elefánt az kisegér
kinek használ ha hazudok
a nyár forró és zárva volt
tudhatnám hogy mi mennyit ér
külön-külön mindenki fél
s hogy együtt is magam vagyok
csak megtalálnám azt a szót
csupa szappan és csupa vér
alatta cirkusz és kenyér
szólnak a finom rádiók
istenem de hosszú a csók
de hirtelen lesz itt a tél.

 

 

 

70

A világ helyett a dolog

A zsírosodó járatok
s a villám két pólus között
a lám mégiscsak átjutott
s a lélegzetben is a rög
az állandó lesz mint a köd
a világ helyett a dolog
a talán éppen most ütött
s a jaj ha netán győzni fog
a többé soha úgy ahogy
s a hol lehet ha itt dönög
az elképzelni hogy mozog
s a nőni rajta mint a tök
a menekülő ösztönök
s a hiszen mindenről tudott.

 

 

 

71

A két pont között a jelen

Mondjuk hogy a közérzetem
tehát a világon a lyuk
ahová a vér összefut
s befeszül a történelem
a két pont között a jelen
az öntudatban ami jut
a jelenthetném hogy akut
az éppen olyan amilyen
a kire tartozik ha nem
az én vagyok az ok s az út
a nem a kibicek s tanúk
a ne szórakozzék velem
a fél évszázada nyelem
a tükröt tartok mint a kút.

 

 

 

72

Figyelni csak az őröket

Bevallani félelmedet
ha az értelem megtagad
ijedt állatként lenni nagy
figyelni csak az őröket
úgy érezni a végtelent
hogy kifelejted magadat
állni a méterrúd alatt
elviselni az ütleget
s mint aki sose vétkezett
nem tudni hogy ki fia vagy
várni hogy megszólítanak
hogy valójában emberek
megtartani az életet
elfogadni halálodat.

 

 

 

73

Rácsok között a térzene

Valaminek a vége volt
valaminek az eleje
az ezt ez azt fogta vele
de egyikhez sem tartozott
csak fordítottak egy lapot
fedőt tettek a küblire
megegyeztek hogy nincs mese
és bevették az altatót
járt mint a csöveken a drót
rácsok között a térzene
helye nem volt csak ideje
mondta a mégis mondhatót
megélt minden dimenziót
és egy álomba halt bele.

 

 

 

74

Valaki ráz egy lepedőt

Butikos lány a divatot
követem a pontos időt
szemre a többiek előtt
a valóságban ugyanott
egyetlen biztos pont vagyok
nem is érzem hogy szédülök
csak körbeér bennem a föld
és minden létező nagyobb
én úgy élek hogy meghalok
de a pillanat az örök
valaki ráz egy lepedőt
és villognak az ablakok
engem az mozgat ami fog
az tart vissza hogy röpülök.

 

 

 

75

Fut a tétova gondolat

Az akácosból ki-kicsap
veri június a habot
azt gondolja amit mutat
nem érdekli mit akarok
az újságban is csapatok
zümmög a szó mögött a nap
mindenki okosabb nagyobb
lepipálja a másikat
talán ez az a pillanat
amiről legtöbbet tudok
elemek lúgok sók savak
ahány részecske annyi fog
tobzódik a fehér titok
fut a tétova gondolat.

 

 

 

76

Elképzelni hogy soha még

A pillanatban benne van
mint a pohár vízben az ég
csak körül kell írnom magam
meg kell jelölnöm a helyét
kimerevedni mint a kép
ülni a bezárt moziban
bevallani hogy szanaszét
hogy nincs is rá pontos szavam
csak a miért mennyi hogyan
fölötte mint valami gép
kételkedni bizonyosan
illesztgetni részhez a részt
elképzelni hogy soha még
s tudni hogy akkor sem olyan.

 

 

 

77

A valóság helyett a kép

Ül a sárga nő a falon
mint a világon a pecsét
a valóság helyett a kép
az ok helyett az alkalom
csinálhatom csodálhatom
megérinthetem a kezét
csak kimondom hogy jaj de szép
és úgy lesz ahogy akarom
Úristen micsoda viszony
földje is ege is beszéd
szitál a fű a ló a gép
belepi a havat a nyom
hogy hova vezet nem tudom
de nélkülem egyet se lép.

 

 

 

78

A nincs sehol de mégis itt

Mindig az ami kimarad
a torony oldalán a lift
miközben fönt-lent döngetik
és azt hiszed hogy benne vagy
a szavakba szakadt szavak
a döbbenet hogy megtelik
márciusok októberig
és hogy megint árnyéka csak
a kint is bent is az a nap
a fény ahogy beszögezik
s a végtelen alatt a csík
a nem tudod de föl ne add
a szebb a jobb a szabadabb
a nincs sehol de mégis itt.

 

 

 

79

Valaki néz a rácson át

Írják a kövek a jövőt
olvassák a múltat a fák
akkora marad a világ
amekkorára megnövök
de azt sem tudom hogy mi köt
mi oldja bennem el magát
mint a ketrecben a libák
ülök a verssorok között
nehezedek és röpködök
valaki néz a rácson át
talán enni és inni ád
talán csak méri az időt
s egyre gyorsabban jár a föld
egyre ritkábbak a csodák.

 

 

 

80

Egy kődarab alatt az ég

Többet mint amit lehetett
talán ez lett volna a szép
a látványos merényletek
a letagadott vereség
egy kődarab alatt az ég
a folyton táguló lehet
s a megvalósult buborék
a fölfogható képzelet
hogy itt állok és így teszek
és hogy a mindenség a tét
s a visszatérő üzletek
a fal tövében a misék
s hogy imádkozni illenék
de csak mentséget keresek.

 

 

 

81

A jövő oldalán a szárny

Sűrűsödik a végtelen
a pillanatot hozza rám
perceken múlik centiken
átüt az anyag a ruhán
méregetem mennyi a hány
hogyan adjam föl hogyha nem
de amit nyerek logikán
elvesztem a képzeleten
egy halálom egy életem
a jövő oldalán a szárny
ha mozdulok az a jelen
ha elvétem az az irány
s távolodok magam után
mintha tudnám hogy mi legyen

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]