Enyhülés?

Muslinca köröz a poharam felett. Álmosan, bizonytalanul kering, aztán leszáll a peremére, megpihen. Muslinca januárban? Honnan kerül ez ide? Hol volt idáig? Honnan tudta, hogy itt van ez a fél pohár bor? Igaz, már az óév utolsó napjaiban megroggyant a hó, a télies időjárás megenyhült, s az új év első napjaiban meleg esők fürdették meg a városokat. – Mégis különös, hogy ebbe a negyedik emeleti lakásba betévedt ez a muslinca.

Antoine de Saint-Exupéry Az ember földjé-ben leírja, hogy a sivatag szélén Port-Étienne-ben az éjfél utáni repülésre készülődve borotválkozik, s közben egy szitakötő vágódik a lámpájának, s ekkor elszorul a szíve, mert érzi, hogy nagyon távolról valaki szólt hozzá. Száz és száz kilométerre az oázisoktól nem repdesnek szitakötők. Saint-Exupéry megérti, hogy Port-Étienne-hez már közeledik a keleti homokvihar, ami útközben elpusztította a pálmaligeteket. A szitakötő volt a jel, a fenyegetés jele.

Mit jelent vajon a poharam szélén mászkáló muslinca? A muslinca őszi bogár, szüret táján jelenik meg a hegyoldalakban, a pincéknek, présházaknak szinte az első fagyokig vendége. Az erjedő mustok illatának a muslinca nem bír ellenállni, s ez többnyire az életébe kerül. A must és a bor a muslinca halált megérő szenvedélye. De kevesen tudják, hogy a muslinca a legkisebb bogár, ami még irányítani képes a repülését. S ha ezt elfogadjuk, akkor nyilvánvaló, hogy nem véletlenül, hanem céltudatosan érkezett a pohár fölé. – De mit jelent a muslinca érkezése? Jön az ősz? Jön, jövöget, de előbb a tavasz és a nyár. A muslinca közben a pohár belső falán lemászik a borig, beleesik. Kapálózik a zöldszilváni tükrén, átússza, s a túloldalon kimászik a pohár üvegfalára. Szárítkozik, aztán megfordul és belenyal a borba.

A délutáni szellőztetés alatt a nyitott ablakon át egy katicabogár érkezik. Viharvert, század végi katicabogár. Fekete pöttyei elkenődöttek, s a piros bogárhát sem igazán piros, inkább koszosnak látszik. A vázába rakott fenyőágakon landol, s a fenyőtüskék között eleség után kutat. Nem tudom, hol lakott idáig, de az enyhülés előcsalta. Valószínűleg a fal repedéseiben húzódott meg, de az is lehetséges, hogy a közeli kertekben. – Lányom mézet cseppent a fenyőgallyra. A katicabogár izgatottan odaszalad, s buzgón étkezik, zabál. Mozgásából elégedettségre lehet következtetni. A nagy hidegek után váratlanul jóra fordultak a dolgok, itt az enyhülés. Még virágtalanok az ágak, de mézük már van.

A legkisebb enyhülésnek megörülnek az élőlények… A remény felfűti idegrendszerüket, és előmásznak. A madarak is azt hiszik, hogy jön a tavasz. A cinkék egy hete már tavaszi nótájukat fújják: „Nyitnikék… Nyitnikék…”

A hó elolvadt, a fagyok megenyhültek, de tél van. Nem jött még el a tavasz. Téli hónapok következnek, ezt jól tudom. Mégis megnyugtat, hogy a természet a reményre, a tavasz és az enyhülés biztos érkezésére rendezkedett be. – A muslinca egyébként estefelé belefulladt a félpohárnyi borba, de a katicabogár még él.