Gáz, van?

Augusztus hatodika van, késő délután. Nincs különösebb jelentősége a dátumnak, a nyár így is, úgy is véget ér. A televízióban éppen a híradó megy, de alig figyel az ember, meleg van a lakásban. Csak szűrten jut el a tudatomig néhány motívum. A világban rosszul állnak a dolgok. Meg sem rezzenek. Mindig rosszul álltak, vagy csaknem mindig. Amerikai repülésirányítók, arabok, zsidók, írek, még a lengyelek is… Nem fogad szót az emberiség. – Aztán következnek a hazai jelentések. A gondok mellett eredmények. Nem termett annyi, mint a korábbi években, de három héttel korábban learatták. Valaki jelentette a kormánynak? Minisztertanácsnak? – Nem lehet pontosan érteni, mert az ablak alatt a gyerekek egy kicsit hangosak. Szeretnek játszani. – Aztán következik a gáz. Félfüllel, az erkélyen hallom, hogy valamilyen nagy gázeredmények vannak. – Berohanok és nézem a képet. – Igen, ezt is jelentette valaki. Algyőn is. És másutt a hazai gáztermelés most igazán jól áll. Vezetékes gáz, ahol kell. Másutt palackos propánbután… A lakosság igényei szerint… És az idén ennyivel meg annyival több igényt… Elszomorodom.

Három héttel ezelőtt, zuhogó esőben, balatoni présházunkban megjelent egy régről szeretett baráti társaság. Mérnökök, feleségek és egy újság szerkesztője. Örvendeztek a szabadságuknak, szidták az esőt, és panaszkodtak az ellátásra. Főleg a gázpalack nyugtalanította őket, amit az északi part végigjárt telepein nem tudtak becserélni, s már napok óta nem főztek.

A múlt héten mi is rákényszerültünk a cserére, s a környéken mások is. Nálunk kedden és pénteken cserélik a palackokat 12 és 2 között. Szerencse kérdése, hogy mikor érkezik az autó. Az emberek, helyi földmívesek, nyaralók, gyesen lévő kismamák, egyetemi tanárok s azok özvegyei türelmesen várták az autót az út szélén. De ezen a kedden az autó nem érkezett meg. Ekkor mindenki felpakolta az üres, de így is elég súlyos, terjedelmes palackot, és hazacipelte. Senki nem szólt semmit. Talán majd a következő cserenapon – gondolták. A gázos teherautó ekkor sem érkezett meg. De üzenet sem, hogy nincs gáz, feleslegesen gunnyasztanak a kánikulai hőségben az út szélén.

Ekkor megszólaltak az emberek. Először csak a nagy ünnepléssel felavatott sportpálya került szóba és az öltöző, amit senki sem használ, s ami bizony jó lenne cseretelepnek. Aztán más is. Egy nagyon öreg ember a régi halászbokrokról mesélt, mások viszont azt kezdték taglalni, hogy a vezetők hogyan végzik a munkájukat, miből származik a vagyonuk. Ki miből építkezett?

Amikor hazamentem, azon gondolkodtam, hogy miről beszélnek majd a harmadik cserenapon, ha nem érkezik meg a gázosok teherautója.

Végül elutaztam egy távoli cseretelepre, és kaptam egy palackot. Örültem is neki, meg nem is. Életünkben megjelent egy újabb bizonytalanság. Hozzák a palackot, vagy nem? – Régen (tudom, hogy erről nem illik beszélni) nagyanyámnak ilyen gondjai nem voltak. Bármikor begyújthatott a csikótűzhelybe, s egy begyújtás, moslékmelegítés, tojássütés kapcsán soha nem jutott eszébe az ország energiahelyzete.

A gázjelentés mindezek ellenére rokonszenves. Ettől ugyan nem lesz gáz, de aki villannyal főz, gazdagodik egy illúzióval.